10. Egy új élet ígérete

Fél hatkor voltak Esther lakásánál, aki kínai rizspálinkával és nagyon finom japán sörrel várta őket. A lakásba belépve, Éva érezte az illatokon, hogy barátnője csirkepörkölttel készült a fogadásukra. Lenyomtak egymás után két rizspálinkát, ittak rá fejenként fél liter sört, az ital és az illatok meghozták az étvágyukat.

Megették a csirkepörköltet nokedlivel, házi csalamádéval, és utána somlói galuskát kaptak. A pörkölthöz rozét ittak, a desszerthez tokaji aszút. A két vendég meg sem tudott mozdulni, annyit ettek. Éva pár perc szótlan pihegés után jegyezte meg.

• Jobban értesz a magyaros ízekhez, mint anyukám, aki egész életét Magyarországon töltötte.
• Még nem szoktad meg, hogy barátnőd mindenben tökéletes? Még a burkolómunkában is jobb nálam, jegyezte meg Hans. - Ezzel az építési vállalkozó egy korábbi megjegyzésére utalt.
• Látom, ezt soha nem fogod megemészteni, te élmunkás. De mielőtt megdicsőülnék, azért be kell vallanom, hogy én sem vagyok mindenben tökéletes.

Fél óra emésztés után Hans elment futni, hogy a felesleges kalóriákat ledolgozza. A lányok örültek ennek, jól kibeszélgethetik magukat.

• Mesélj, mi van veletek. Legutóbb nem voltál túl lelkes amikor skypen beszéltünk.
• Semmi baj, jól megvagyunk.
• De nem lelkesedsz, nemrég még a fellegekben repkedtél.
• Hát, elmúlt az újdonság varázsa, és most már nem elég, hogy ilyen tökéletes férfitestet birtokolhatok. Sajnos a fiú nagyon német, szögletes, és érzéketlen. De amúgy igyekszik, csak nem telik tőle több. Meg lehet, hogy direkt szuggerálom magam, hogy könnyebb legyen az elválás.
• Azt hittem, nektek hosszabb közös jövőtök lesz.
• Lehetetlen, ő most itt marad, nekem április elején lejár az egy évem, mennem kell. Ősztől Hans Hamburgban folytatja az egyetemet, én meg nem megyek utána. Nem tudok németül, és nem is szeretnék ott élni.
• Mit akarsz csinálni, ha hazamész? Maradsz otthon?
• Ki van csukva. Nagyon szeretem a hazámat, de nem tudok abban a politikai légkörben élni. Amikor azt látod, hogy az éppen vegzáló politikai erő hogy lopja el az országot, és az ellenzéknek csak az fáj, hogy nem ő lophat. Közben a gazdaság nem tart semerre, az emberek meg egyre jobban utálják egymást.
• Ha ilyen rossz a helyzet, majd az emberek legközelebb másként fognak szavazni.
• Már azt is kipróbáltuk, akkor azok loptak, ezek meg mindent megakadályoztak. Kell legalább egy, de inkább két generáció. Talán ha a politikusok megszedik magukat, már ráérnek az országgal is foglalkozni. És kérdés, hogy az emberekben az a vad dühös harag a szomszédjuk iránt hány generáció alatt csillapodik le.
• Ez borzasztó. Akkor nincs más hátra, gyere Amerikába.
• Egyszer azt mondtad segítesz ebben, még tartod az ígéretedet?
• Természetesen. Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy ha jönni akarsz, biztosítom neked a munkalehetőséget, és elintézem a zöld kártyát.
• Ez komoly? Mi vagy te varázsló?
• Az előbb beszéltük meg, hogy majdnem mindenben tökéletes vagyok.
• Na, ne izgass tovább, mit akarsz tenni velem?
• Ne reménykedj, én reménytelenül heteroszexuális vagyok, és most már hűséges is leendő férjemhez.
• Jól van, na, ne csigázz tovább!
• Ha hazamegyek, egy hónapig San Franciscoban kell dolgoznom azon a projekten, amiről már beszéltem, amin itt is dolgozom jelenleg. Közben ki kell nevelnem az ottani területi vezetőt, szeretném, ha az te lennél.
• Hú, kiver a víz. Ez nagyon nagy feladat, gondolod, hogy alkalmas vagyok rá?
• Biztosan tudom. Közgazdászra van szükség, te az vagy. Agilis emberre van szükség, te tudsz az lenni, ha olyan munkáról van szó, amit szeretsz. És a vezetői készséget majd begyakorlod. Na, mit mondasz, vállalod?
• Igen, persze, hogy igen, és harmadszor is igen.
• Én április hetedikén indulok haza, és úgy tervezem, hogy huszadikán kezdem a munkát Friscoban. Te mikor tudsz csatlakozni?
• Mindjárt elkezdem intézni a repülőjegyeimet, adj nekem egy-két órát. Átszervezem, amilyen korai időpontra tudom, kerül, amibe kerül. És ezután tudok helyet foglalni egy San franciscoi járatra. Két hetet akartam otthon maradni, de kevesebb is elég lesz, a jelen helyzetben.
• Egyéként hová akartál menni?
• Ha nem teszed ezt az ajánlatot, Írország lett volna a cél, pincér munkát találtam a neten.
• Na, akkor itt a gépem szervezd az életedet, bár valószínű, hogy kellene a jelenlegi jegyed néhány adata.
• Minden itt van a telefonomban.
• Nagyszerű, állj neki, mert ma még van programunk.

Megérkezett Hans, Esther beküldte barátnőjét a hálószobájába, és a fiúnak elmondta, hogy őt egy ideig hagyja békén, a repülőjegyét intézi.

Évának a budapesti útját március 16.-ra sikerült átcserélni. Nem talált ugyanakkor megfelelő jegyet San Franciscoba. Végül Esther javaslatára olyan jegyeket foglalt, hogy április 14.-én repül New-Yorkba, majd Estherrel és vőlegényével együtt utaznak tizennyolcadikán tovább. John kivett két hét szabadságot, hogy szerelmével együtt lehessenek, túl hosszúnak találta, hogy még egy hónapig távol legyenek egymástól.

Miután a jegyeket sikerült átcserélni és lefoglalni, elmentek egy ír kocsmába zenét hallgatni, és sörözni. Tizenegy órakor átmentek a város legjobb éjjeli szórakozóhelyére, és hajnali négy órakor mentek haza.

Másnap tíz órakor keltek fel, megreggeliztek, és Esther elvitte barátait városnézésre. Este egy ír kocsmában fejezték be a napot.

Következő nap áthajóztak Pictonba, sétáltak a kikötőben és a városban. Éva itt is vett néhány apróságot az otthoniaknak. Késő délután visszahajóztak, az úton ismét megcsodálták a szigetek közötti szűk csatornát, két oldalt a haragoszöld erdőkkel borított hegyoldalakkal. Este a nappaliban kinyitották a kanapét, Hans lefeküdt, a lányok még sokáig beszélgettek a hálószobában, a nagy kétszemélyes ágyon fekve.

• Mondanál valamit arról, hogy mi lesz a munkám?
• Átküldöm neked azokat a linkeket, ahol mindent megtudhatsz. Nézd át alaposan, mire kijössz, hogy képben legyél. Egy hónapig velem dolgozol, és közben mindent megtanítok neked. A teljes projekt most már három államban működik, és az egyiknek te leszel a felelőse. Központilag mindegyiket én irányítom, a területi főnökökön keresztül. És közben nekem még az is a feladatom, hogy újabb államokban indítsak új projekteket.
• Akkor te leszel a főnököm, hurrá.
• Ne örülj előre, én nagyon szigorú tudok lenni.
• Csak nem eszel meg, ha jól dolgozom?
• Nem, akkor valóban nem fogod megismerni a szigorú Esthert. Apropó, a repülőjegy foglalás, és csere számláit tedd el, azt kifizetjük. És évente kapsz egy jegyet Budapestre.
• Egyre jobban tetszik a munkám.
• És hogy fog tetszeni, ha megtudod a jövedelmedet. Akarod tudni, vagy legyen, inkább meglepi?
• Nem akartam kérdezni, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság.
• A nettó jövedelmed lesz úgy évente 120 ezer dollár, használatra jár a munkádhoz egy notebook, mobiltelefon, középkategóriás autó, fitnesz bérlet, és egy két hálószobás lakás az irodaházban, amit néha meg kell osztanod másokkal. Ha nincsenek nagy igényeid, a jövedelmed harmada megy el az életed fenntartására, beleértve minden kiadásodat. De ha nagy lábon élsz, el tudod költeni az egészet.
• Ezt el sem akarom hinni. Otthon kevesebb, mint tizede volt a jövedelmem, és mellette semmi extra.
• Hidd el, gyorsan hozzá fogsz szokni. De sokat fogsz dolgozni ezért pénzért.
• Az nem baj, meglátod, amit szeretek csinálni, azt nagy szorgalommal, és tökéletesen csinálom.
• Honnan tudod, hogy ezt szeretni fogod?
• Na, hallod, ezért a pénzért!
• Haláli vagy, még a lakásról tudnod kell, ezt eredetileg nekem szánták. Az volt az elképzelés, hogy mivel a projekt központja Friscoban van, én sokat leszek majd ott. És ha új területet indítunk be, az ottani vezetőt be kell tanítanom, akkor ő is abban a lakásban kap helyet két, három hétre. Továbbá a helyi vezetők időnként néhány napot átrepülnek referálni, vagy egyeztetni, akkor is azt a lakást használják. De engem minden New-Yorkhoz köt, ezért nem költözöm át. Majd sokat ingázom, de olyankor a nagynénémnél alszom. Ezért ez most a te lakásod lesz, és egy szobádat alkalmanként megosztasz másokkal. És úgy kell betanulnod a munkánkat, hogy utána már te tanítod be az új területek vezetőit. Ha majd úgy döntesz, hogy önállóbb életre vágysz, bérelsz egy külön lakást.
• Nem fogok úgy dönteni, ez így nagyon jó lesz nekem.
• Na, menj aludni, Hans már biztosan hiányol.
• Legfeljebb álmában. Ha egyszer elalszik, ki sem lehet robbantani a helyéről.
• Az nem jó. Az én Johnom, bármilyen mélyen alszik, csak hozzáérek, már olyan, mint egy szilaj bika.
• Akkor megyek, álmodozzunk mindketten, te a bikádról, én a munkámról.

Másnap Esther dolgozott, Éva és Hans miután bepótolták az éjszaka kimaradt együttlétet, kettesben járták a várost. Este már hárman kószáltak a belvárosban, és egy másik ír kocsmában vacsoráztak.

Következő nap reggel érzékeny búcsút vettek Esthertől, és elindultak Taupoba. Útközben több helyen megálltak, és fotózták egymást, a tökéletes díszletet a csodás táj biztosította. Ugyanabban a panzióban szálltak meg, mint idefelé, ki kellett használni a kényszerű kedvezményt. Este a tóparton nézték meg a naplementét, és visszasétáltak szálláshelyükre.

Másnap reggel elindultak Aucklandbe, útközben Hamiltonban ebédeltek, koradélután érkeztek haza.

Még volt az elutazásig tizenkét nap, de Évának már nem volt türelme semmihez. Hans anyja látta a vergődését, és befizette őket egy három éjszakás pihenésre, a város közelében, egy hangulatos és patinás kis szállodába, ami a város mellett egy esőerdőben volt, mindössze húsz szobával. Minden szobához kis erkély tartozott, és onnan az előttük lévő medencén túl rálátás volt a szállodát körülvevő parkra, mögötte az esőerdő, és a távolban a belvárosra. Naplementekor a sok ezernyi apró fény és a híd látványa, a színes horizont, és a felhőcsíkok meseszerű képet rajzoltak eléjük.

Érkezésük estéjén bemutató vacsorát kaptak, hat fogás, mindegyikből kis ízelítő, olyan tálalással, mintha egy három michelin csillagos étteremben lennének. A másik két vacsorakor és a reggeliknél is svéd asztalos kínálattal várták őket. Napközben kirándultak az erdőben, a szálloda parkjából kiépített kis erdei ösvények pókhálószerű szövevényében. A buja növényzet ezerféle fa és bokor kápráztatta el őket. Kisebb és nagyobb vízesések, kis patakok, magas hegycsúcsok, és mély völgyek tarkították a lenyűgöző látványt. Ha elfáradtak, kifeküdtek a hangulatos parkba, buja növények, és a sokféle virágzó bokrok közé, a kis tavacska partjára, vagy úszkáltak a medencében. Esténként a hallban a kandallóban ropogó tűz mellett borozgattak, és zenét hallgattak. Egy zongorista játszott csodaszépen, kívánságra bármit eljátszott. Sorban megkérdezte a vendégeket, hogy ki milyen nemzetiségű, és a hazájából játszott egy dalt. Évának egy magyar nótát: "az a szép, az a szép, akinek a szeme kék". Még énekelte is, borzasztó rossz kiejtéssel.

Gyönyörű befejezése volt a közel egy éves kalandos világcsavargásnak.

Esther pénteken este átrepült hozzájuk, és két teljes napot töltöttek együtt kettesben, vagy hármasban. Elbúcsúztak egymástól, de egy kicsit dolgoztak is. Éva már átnézte a házi feladatait, és sok kérdése volt, leendő munkájáról. Nagyon értelmes kérdések voltak, Esther láthatta, hogy jól választott munkatársat.

A repülőtérre Hans vitte ki Évát, előző éjjel alaposan elbúcsúztak egymástól, mindketten sejtették, hogy a búcsú örökre szól.

Hong-Kong és London érintésével repült haza. Londonban tizenegy óra volt a csatlakozásig, csak így tudta a jegyét módosítani. Kézipoggyászát leadta egy csomagmegőrzőbe, és kiment a városba metróval. Csak a fényképezőgépét vitte magával. Sétált a Westminster környékén, a Temze parton, a Green parkban, megnézte a Buckingham palotát, bekukucskált a Downing Streetre a vasrácson keresztül. Még arra is volt ideje, hogy egy rövid vizitet tegyen a Towerbe.

Amikor visszaért a repülőtérre, még egy óra volt az indulásig. Nézelődött a butikokban, és végre szólították őket a beszálláshoz. Harminckilenc óra alatt, éjfél után ért haza Budapestre.

Anna és Feri várták a repülőtéren, amikor hajnali kettőkor a lakásukra értek, Éva beesett az ágyba, és aludt másnap délig. Barátai írtak egy cédulát, bekészítették részére a kávét, a hűtő tele élelemmel, este sietnek haza.

Megreggelizett, és úgy döntött, hogy vacsorával várja Feriéket. Megnézte mi van otthon, és elment a nagycsarnokba vásárolni. Vett új-zélandi bárányhúst, azt megsütötte, csinált hozzá lila burgonyapürét, és vegyes zöldsalátát. Vitt haza franciakrémest, és dobostortát, egy évig hiányolta a két kedvencét. Délután főzés közben mindkettőből egyet megevett, és közben egy kicsit pálinkázott.

Este barátainak nagyon ízlett a vacsora, utána hosszúra nyúlt élménybeszámolót tartott, a nagy LCD tévén több száz képet mutatott a zátonyról és a kirándulásokról.

Utolsó napjait Hansnál azzal töltötte, hogy a sok ezer fényképből kiválogatott háromszázat, és ebből csinált egy tematikusan összeállított élménybeszámolót.

Tíz órakor lefeküdtek, és másnap, amikor barátai elmentek dolgozni ő kiment a pályaudvarra, és az első vonattal hazament a szüleihez.

A vonatról felhívta apját, aki az állomáson várt rá. Betették a nagybőröndöt és a kézipoggyászát a kocsiba, és tíz perc múlva otthon voltak. Addigra édesanyja is hazaért, és nem győzte ölelgetni egy szem lányát. Majdnem minden nap beszéltek egymással skypen, de így élőben egy év után mégiscsak más volt.

Két hét múlva szombaton felment Pestre, késő délután Feri lakásában találkozott régi barátaival, akik érdeklődve nézték végig Éva fotós élménybeszámolóját. Mielőtt barátai este tizenegy órakor hazamentek, Éva beszámolt az Egyesült Államok béli újabb kalandjának ígéretéről. A munkáról csak nagy vonalakban beszélt, és a javadalmazását még Feriéknek sem mondta el. Nem akart feszültséget kelteni a társaságban. Nekik nem sikerült a külföldi munka, nem kell, hogy irigykedjenek rá.

Szegeden is találkozott néhány régi baráttal, nekik csak annyit mondott, hogy Amerikába megy szerencsét próbálni.

Ez a rövid egy hónap gyorsan elrepült. Szülei kocsival vitték fel Budapestre, a repülőtérre. Érzékeny búcsúzás után elindult New-York felé az újabb kalandos és szép élet reményében.

A gépe tíz óra negyven perckor indult, és másfél órás volt az út Berlinig. Két óra múlva ment a csatlakozása, aminek a menetideje kilenc óra volt. Délután egy órakor szállt le a gép a Kennedy reptéren, ahol Esther és John várták. Miután a két lány jól megszorongatta egymást, és Esther bemutatta őt Johnnak, nem tudta megállni megjegyzés nélkül. Diszkrét akart maradni, ezért magyarul mondta el véleményét.

• Ez egy álom pasi, hogy tudtad őt itt hagyni?

Esther lefordította a kérdést, aztán Évának válaszolt angolul.

• Az a fontos, hogy megvárt, a többi már csak történelem. Mondd, akarsz valamit enni? Este a szüleimnél vacsorázunk.
• Addig kibírom, ettem a repülőn.

Elmentek John lakására, lepakolták Éva csomagjait, utána sétáltak a Centrál parkban, és hat órakor Jerseyben voltak. Közben megbeszélték, hogy amíg elutaznak, Éva náluk fog lakni.

A szülői lakásban együtt volt az egész család, a három nagyszülő már Esther megérkezésekor letáborozott itt, és úgy beszélték meg, hogy addig maradnak, míg egyetlenjük elutazik Friscoba.

Éva kifaggatta barátnőjét, és mindenkinek vitt valamit, a nőknek kedvenc virágjukat, a két nagyapának kedvenc borukat, Michaelnek egy Új-Zélandról hozott japán maláta viszkit. Ezen kívül a magyar nagyszülők kaptak egy nagyon szép ovális kalocsai hímzett asztalterítőt.

Ma kivételesen francia vacsora volt, Jade készített mindent. Esther nagyszülei természetesen kisajátították a magyar lányt, nagymama sírt, a terítő láttán, és késő estig nosztalgiáztak, magyar nyelven.

Amikor hazamentek John lakására, lementek az uszodába. Már majdnem tizenegy óra volt, rajtuk kívül nem volt senki. Esther tréfásan megkérdezte.

• Taupói emlékek, meztelen fürdés?
• John előtt?
• Nem vagy te olyan szégyenlős.
• Én csak a vőlegényed miatt mondom.
• Jól van, csak ugratlak.
• Akkor minden rendben. - Éva ledobta a ruháit, és meztelenül a vízbe ugrott.

Mindketten meglepődtek, de azután követték a példáját. Esther mosolyogva nézte, hogy barátnője melleit hogy megnézte a vőlegénye. És amikor bementek a szaunába, Éva mérte alaposan végig Johnt. Most angolul szólt barátnőjének.

• Emlékszel mit mondtam a reptéren? Ez a fiú egy nagyon édes álom.

John zavartan nevetett a megjegyzésen, de nem szólt semmit.

Másnap a két lány egész nap a város utcáit járta, sok-sok kilométert raktak a lábukba. Következő nap folytatták Manhattan felderítését, és öt órakor Caro éttermében találkozott az egész család. Éva csak bámulta, hogy az olasz étterem tulajdonosa, és családja milyen nagy szeretettel fogadják őket. Gyorsan összetoltak három asztalt, és Caro a három kisöreggel beszélgetett, nevetgéltek, anekdotáztak, időnként harsányan kacagtak három órán keresztül. Közben jött Caro kiterjedt rokonsága, és sokszor volt, hogy a tizennégy személyes asztal, minden székét használták, miközben ők csak nyolcan voltak. Éva kis ízelítőt kapott abból, hogy milyen egy családi olasz étteremben vacsorázni, ha a tulajdonos és az asztaltársaság egyik tagja gyerekkori barátok. Közben Esther elmesélte barátnőjének John nagyapja és Caro apjának a barátságát, illetve annak a történetét.

Következő nap ismét halálra gyalogolták magukat, és megbeszélték, hogy majd később, ha Éva New-Yorkba jön, folytatják a város felfedezését.

Szombaton délelőtt az uszodában lazítottak, és kora délután kimentek a reptérre, ott már várták őket a szülők és a nagyszülők. John szülei is eljöttek, ők még nem találkoztak Estherrel, mióta hazajött. A búcsúzkodás után a fiú szülei, és nagyapja hazamentek Albanyba, Esther apja Michael a saját kocsijával, és anyja Jade John autójával mentek haza.

Amikor megérkeztek Friscoba, Esther unokatestvére Berry várta őket a repülőtéren, és a házukban már együtt volt a család. Népes fogadóbrigád jött össze, nyolcan vártak rájuk.

Éva csak hüledezett, és ezt a fogadóbizottságnak el is mondta.

• Én még egy rakáson ennyi gyönyörű nőt, és ennyi sármos pasit nem láttam. Hova hoztatok engem?
• Meglátod, hogy kiváló helyre hoztunk. És most bemutatom neked a csapatot. Elisa anyám ikertestvére, ezt nyilván már kitaláltad. Ő a férje Steve, a fiukat Berryt már ismered, ő pedig a menyasszonya Zoe. Berry cserfes kishúga Mary, és itt van a barátja Robert. Aztán Robert húga Emma, és a barátja Sam. Továbbá ez a rendkívül sármos úr, akit szintén Stevenek hívnak, ő Sam apja. Szóval, mint látod, itt mindenki valakinek a valakije. De, Steve nemcsak Sam apja, és a második szomszédunk, hanem kurátora annak az alapítványnak, amelyik finanszírozza a munkánkat. Most gondolom, hogy jön a pohárköszöntő, és a vacsora, és utána Steve Johnt és engem elvisz a leendő lakásodba. Amíg John itt lesz, mi fogjuk használni, majd utána megkapod. Ma éjjel felavatjuk az ágyadat, te meg a nagynéném pártfogása alá kerülsz. És ne aggódj, nem lesz tömegnyomor, mert Emma Samnél alszik, Steve hazamegy a feleségéhez, Berry megy a saját lakásába Zoéval, a többieknek meg van bőven hely a házban. De holnap majdnem mind együtt leszünk, ha jó idő lesz, az uszoda körül jól elleszünk.
• Ennyi jó alakú ember között én nem merek fürdőruhában mutatkozni.
• Majd holnap az uszodánál ezt megbeszéljük, szövetkeztem ellened a te érdekedben.

Ennél többet Esther nem volt hajlandó mondani. Ittak egy pohár pezsgőt, megvacsoráztak, és tíz óráig együtt volt a társaság.

Berry, Mary és Esther összebújtak, egymást gyömöszölték, viháncoltak. Évához mindenki nagyon kedves volt, faggatták az előző év utazási kalandjairól, a hazájáról, hogy miért hagyott ott mindent. Amikor Steve elvitte Esthert és Johnt, a család nyugovóra tért.

Másnap reggel Éva hét órakor ébredt, lezuhanyozott és bement a nappaliba. Már ott volt Elisa, Steve, Berry és Zoe. Fél óra múlva megjött Esther és John, néhány perc múlva Robert is előkerült. A fiú ivott egy kávét, és egy másikat bevitt Marynek. Zoe tett egy csipkelődő megjegyzést, úgy, hogy a fiú is meghallja.

• A sógornőm neveli a fogadott öcsikémet.

Robert hátranézett, elmosolyodott, és szótlanul ment tovább. Nyolc órakor Maryt is sikerült kicsalni a szobájából, és a család megreggelizett.

Később Emma és Sam is átjött, és a teljes csapat megbeszélte, hogy egész nap itthon maradnak, már most is nagyon jó idő van, fürödnek, szaunáznak, és pihennek. Csak este mennek át Sam szüleinek a házába. Steve partit szervezett annak tiszteletére, hogy Esther csatlakozik az általa megálmodott projecthez, amit nélküle már elkezdtek, és aminek most átveszi a vezetését.

Ebédre bográcsgulyást főztek, aminek a receptjét Susan, Esther nagyanyja hozta Magyarországról, még ötvenhat után. Éva önként jelentkezett, hogy vállalja a főzést, mint a társaság legautentikusabb tagja, míg a tűzfelelős Berry lett. Közben még készítettek Cézár salátát, más étel nem lesz, majd este a partin lesz bőséges eszem iszom.

A fiúk levitték a mobil bográcstartó tűzhelyet a medence melletti burkolt pihenőhelyre, és előkészítették a tűzgyújtáshoz. Ez alatt Eliza, Zoe, és Éva feldarabolták a húsokat, a magyar hentesnél vásárolt csülköt, szalonnát, és előkészítették a zöldségeket. A többiek a medencében fürödtek és napoztak, voltak, akik szaunáztak.

Amikor a bográcsot Éva felöntötte a vízzel, ő is ment a medencébe.

Elkészült a gulyás, a társaság felöltözött, és a bográccsal felmentek a teraszra. Amíg a többség a terítéssel foglalkozott, Esther visszatartotta barátnőjét a medencénél, és Steve, aki közben szintén felöltözött maga elé parancsolta a lányt.

• Most megvizsgállak, Esther azt találta ki, nézzem meg, hogy mit lehet kezdeni a fenekeddel és a lábaddal. Ha hozzájárulsz, a klinikánkon kissé átszabjuk a neked nem tetsző testrészeidet. A finanszírozást majd Estherrel megbeszélitek. Vetkőzz le.

Éva ránézett barátnőjére, aki bólintott, így hát levetkőzött, de arra figyelt, hogy a terasz felől fedezékben legyen. Steve végigtapogatta a lány csípőjét, fenekét, és lábait, jól megnyomkodta, és a végén elmondta véleményét.

• Nem nagy ügy, a csontozatod rendben van, csak a zsírt kell leszívni, és a húst kell kissé megfaragni. Egy hét kórház, egy hét itthoni lábadozás, és még két hónap, kímélő élet, ha vállalod.
• Ezt vállalnám, de majd visszatérünk rá, ha meglesz a pénzem a műtétre.
• Esther ránézett a barátnőjére, és elmondta a javaslatát.
• Steve a kedvemért fél áron megcsináltatja a beavatkozást. Két lehetőséged van, vagy megvárod, míg összegyűjtöd a pénzt, vagy adok neked kölcsön, és ha lesz pénzed, visszaadod. Ez utóbbit azért javasolnám, mert az egy hónapból, amit itt töltök, elég két hét, hogy betanítsalak, a másik két hétben túleshetsz a műtéten. Ha én elmegyek nem lesz egy jó ideig két szabad heted a műtétre.
• Gondolkodhatok még ezen?
• Maximum két hétig, mert egy hónap múlva én elmegyek, és neked keményen kell dolgozni.
• Akkor eldöntöttem, amilyen gyorsan lehet, essünk túl a műtéten, aztán taníts be, hogy mire elmész, tudjam végezni a munkámat. Minden hónapban, amit megtakarítok, azt törlesztem. Mikor faragsz meg Steve?
• Nem én, egy kollégám fog operálni. Holnap reggel bejössz velem a klinikára, ő is megvizsgál, és megnézzük, hogy melyik nap fér bele a programjába.
• Nem lehet, hogy holnap már bent is maradjak?
• Mindjárt felhívom a kollégát és megbeszélem vele.

Mire felmentek a teraszra, a többiek megterítettek, és nekiláttak a hatalmas adag gulyásleveshez. A társaság tagjai legalább kétszer szedtek az isteni ételből. Esther is csak ájuldozott, hogy milyen finom.

• Ilyen jót még nagyanyám sem főzött, pedig elég sokat gyakorolta.
• Ő is bográcsban szokta csinálni?
• Nem, a tűzhelyen.
• Na, ez a különbség a kettő között. Az égő fa illataromái, a beleszálló pernye adja a többlet ízt.
• Akkor ez minden ételre igaz?
• Amit bográcsban lehet készíteni. Például a pörkölt, ahogy ti mondjátok: gulash.
• Készülj fel, minden alkalommal, ha átrepülök, főzöl nekünk valamit bográcsban.
• Rendben, úgy tekintem, hogy ez munkaköri kötelességem, a főnök parancsa.

Délután a medence körül voltak, Éva nem tudott betelni a fantasztikus panorámával. A telek végében az öböl, a Golden Gate híddal, mögötte a dimbes-dombos táj, óriási lakóházakkal. Szemben balra a belváros, előttük jobbra egy sziklaképződmény, mintha egy absztrakt szobrot állítottak volna a vízbe. És ez a fantasztikus látvány az egész házból látható, mert a telek az utcától lejt az öböl felé. A ház az utcaszintre épült, mögötte hatalmas terasszal. A háznak az alsó szintje előtt, az öböl felöli oldalon van egy rendezett kis kertje, innen lépcsőkkel lehet lemenni még egy szinttel mélyebbre, az uszodához és a szaunához.

Később Esther elvitte Évát egy körre a belvárosba, a Pier 39-nél megnézték a fókákat, és beültek a család kedvenc kávézójába. Az autót odafelé Esther vezette, és amikor hazafelé mentek Éva megkérdezte.

• Kipróbálhatom az autómat?
• Átmegyünk a hídon, és ott átadom a volánt.

Évának furcsa volt az első néhány kilométer, a baloldali közlekedéshez szokott az elmúlt év alatt.

Otthon még annyi idejük volt, hogy lezuhanyozzanak, és átöltözzenek. Mindkettejüknek Elisa adott egy kisestélyit. Esther teljesen azonos méretű volt, mint nagynénje, de Éva ruháját nem volt egyszerű megtalálni, a mellbősége miatt.

Ahogy elkészültek, mentek át a két házzal arrébb lakó barátjukhoz. Ott már várt rájuk úgy ötven vendég, és belépésüket óriási taps fogadta. Ez nyilván Esthernek szólt, akinek a tavaly júniusi előadása indította el azt a projectet, amely mára kinőtte magát, és amelynek az irányítását most átveszi. A vendégek elvárták, hogy mondjon néhány mondatot, és ő beszámolt az új-zélandi hasonló munkájának a tapasztalatairól, majd bemutatta Évát.

• Legkedvesebb barátnőm fogja irányítani a helyi munkálatokat, segítsétek őt. Én most két újabb területet is beindítok, és folyamatosan bővítjük tevékenységünket az ország egész területén. A project központja itt marad, de én, ha nem a területeket járom, akkor New-Yorkban leszek, és úgy tervezem, hogy havonta néhány napot töltök Friscoban. Nagyon köszönöm, hogy a tavalyi adakozásotok óta is segítitek anyagilag a munkánkat, és hogy állandóan új támogatókat szerveztek. Nem tudom mindenki nevét felsorolni, mert szerencsére sokan vagytok, és a lista folyamatosan bővül, de két személyt mindenképpen meg kell említenem. Egyrészt Steve, aki óriási energiával tartja veletek a kapcsolatot, aki nem száll le rólatok, amíg a pénzt ki nem sajtolja belőletek.

A társaságból többen bekiabáltak, - úgy van, meg Steve egy vámpír. És még sok valójában vicces és jóindulatú megjegyzés hangzott el, aztán Esther folytatta.

• A másik személy Simon, aki a legtöbbet adakozta.
• Kedvesem, érted a fél karomat is odaadnám.
• Maradjunk inkább a pénzednél, ezzel én is jobban járok, és te sem rokkansz bele.

Ezen a társaság harsányan hahotázott, egyesek visítva nevettek. Aztán elkezdték a pezsgőzést, és a vacsorát, sokan állva ettek a szendvicsekből, mások kimentek a teraszra, ahová délután az összes szomszédból áthozták a kerti asztalokat. Elindult az egy évvel korábbi őrület. Estherrel mindenki beszélni akart, de sokan elkapták Évát, és faggatták a múltjáról, a projectről. Szerencsére majdnem mindent tudott, jól megtanulta a leckét. És úgy beszélt a szakmai kérdésekről, mintha mindig is ezzel foglalkozott volna. Legalább is a sok adakozó laikus ezt hihette. A két lánynak nem volt ideje enni, Esther odasúgta a barátnőjének: lépj le, és egyél a konyhában, addig tartom a frontot, aztán majd cserélünk.