14. Az eljegyzés

Július első hétfőjén Éva arra ébredt, hogy erős hányingere van. Arra gondolt, hogy hét végén elrontotta a gyomrát, de kedden és szerdán is ugyanilyen kellemetlen volt az ébredése. Aznap otthon elmondta Bobnak, hogy ha továbbra is így ébred, keressen neki egy belgyógyászt egy komolyabb kivizsgálásra. A férfi leszaladt a drogériába azzal, hogy hoz valamilyen gyógyszert, és hazajött egy terhességi teszt csomaggal. Éva meg volt döbbenve.

• Te megőrültél? Nem akarod elfogadni, hogy nem lehetek terhes?
• Kérlek, a kedvemért csinálj egy tesztet, és úgy nézett a lányra, hogy ő nem tudott nemet mondani.

A teszt egyértelműen igazolta, hogy Éva állapotos, de nem akarta elfogadni az elfogadhatatlant. Bob viszont fülig ért szájjal mosolygott barátnőjére. Gyorsan lebonyolított néhány telefonhívást, és utána szólt Évának.

• Öltözz, megyünk az egyik magánkórházba terhességi vizsgálatra.

A kórházban megállapították, hogy Éva minden kétséget kizárva áldott állapotban van. Az épületből kilépve Bob a megdöbbenéstől letaglózott lány felé fordult.

• Mi volt a harmadik ígéretem?
• Nem tudom, hogy mire gondolsz.
• Azt mondtam, hogy lesz gyermeked.
• Nem akarom elhinni, hogy ez igaz.
• Drágám, térj magadhoz, gyerekünk lesz, törődj bele, és örülj.

Éva nem volt képes felocsúdni, otthon Bob sokáig próbálta megnyugtatni, és elmagyarázni a helyzetét, ahogy ő orvosi szemmel látja.

• Olyan félelem volt benned gyermekkorod óta a nem kívánt terhesség miatt, hogy ez felborította a szervezeted működését. És most, hogy kisimult az élted, már nincs benned a görcs, a szervezeted normálisan működik. Hála a magasságosnak.

Aztán, hogy a lány megnyugodott, egymás karjaiban örültek szeretkezéseik első beérett gyümölcsének. Bob a lányt átkarolva elaludt, de Éva szemére egész éjszaka nem jött álom. Mint egy holdkóros ment be a munkahelyére, de nem tudott semmire odafigyelni. Kiment a belvárosba sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét, és arra eszmélt fel, hogy egy baba bolt kirakatában nézelődik. Gyorsan felhívta telefonon Elisat, hogy szeretne vele beszélni.

• Ugye nincs semmi baj?
• Nem dehogy, csak szeretnék tőled kérni valamit.
• Most a galériában vagyok, ide jössz?
• Nagyon jó, nem kell átmennem a hídon.

Amikor a két nő üdvözölte egymást, Éva azonnal a tárgyra tért.

• Van egy csodás hírem.
• Állapotos vagy.
• Ez így látszik rajtam?
• Milyen egyéb csodás híred lehet, minden más rendben volt eddig is az életedben.
• Igazad van. Abban kérném a segítségedet, hogy kellene nekem egy jó nőgyógyász.
• Van valamilyen határozott igényed?
• Nincs, én a te orvosodra gondoltam. Nyilván, már régebben ugyanahhoz jársz.
• Tíz éve nem váltottam, és Mary is a páciense.
• Akkor nekem is tökéletes lesz.
• Az orvosom ötvenhárom éves, és nő.
• Még jobb. Minél előbb szeretnék vele találkozni.

Elisa telefonált, és bejelentette Évát, másnapra. Az asszisztensnek azt is mondta, egy terhes barátnőjéről van szó, és tesztet is kell csinálni.

Aznap este Éváék megint nem mentek sehová, Bob meghallgatta a napi beszámolót, és azt mondta a lánynak.

Akkor most jön egy figyelemelterelő szex, utána készítek valami finom vacsorát.

• Hé, nagyfiú, nem beteg vagyok, csak terhes.
• Én nem kímélni akarlak, csak ünnepelni.
• Kuktáskodni szabad?
• Sőt kötelező. Na, vetkőzöl? Nagyon szép a ruhád, nem akarom letépni.

Másnap új orvosa csinált tesztet, és azt is megállapította, hogy hathetes terhes. Lehet, hogy Bobnak igaza van. Rendeződött az élete, feloldódtak a görcsök, és tudat alatt már szeretett volna kisbabát. Visszament az irodába, és azonnal hívta a szüleit skypen, hogy elmondja a nagy újságot.

• Anya, apa, én életemben ilyen boldog és ilyen szerelmes még nem voltam.
• Valami történt tegnap óta?
• Hathetes terhes vagyok, és most még jobban szeretem Bobbyt.
• Hát ez csodálatos, gondolom anyád szerint is, mert csak itt zokog mellettem, nem tud megszólalni.
• Nem tudunk sokáig beszélgetni, mert néha dolgoznom is kell. De most jöttem a nőgyógyásztól, és akartam veletek közölni a jó hírt.

Még gyorsan felhívta Esthert, és utána folytatta a munkáját.

Az élete egyelőre nem változott, minden este sétáltak kettesben, hétvégén kirándultak, és napközben a munka kitöltötte az idejét. Annyiban módosult az életük, hogy minden este végighallgatta, ahogy szerelme beszél telefonon Caroline-al és Elisaval, a londoni kiállítás előkészületeiről.

Bob már július végén Angliába repült, nagyon sok intéznivalója volt, a helyi utaztatások, az eljegyzés, és a kiállítás előkészületeivel.

Az amerikai vendégek három csoportban utaztak július utolsó napján. San Franciscoból este hét óra előtt indult a gép, és Londonba másnap délben érkeztek a Gatwick repülőtérre. Bob várta őket egy kis busszal, és mentek a szállodába, ami közel volt a Hyde és a Regent's parkokhoz, valamint az Oxford utcához. Elegáns ötcsillagos szálloda nagyon szép Viktoriánus épületben, minden igényt kielégítő luxussal.

New Yorkból a vendégek már a szállodában voltak, a repülőjük előző éjjel fél tizenkettőkor indult, és tíz órakor érkezett Gatwickre. Őket is egy kisbusz hozta a szállodába, fogadóbizottság nélkül. A hallban várták Éváékat, és hatalmas ováció mellett köszöntötte egymást a két csoport. Természetesen Éva volt a fő attrakció, mindenki a hasát simogatta, és érdeklődtek a hogyléte felől. A lány ragyogóan érezte magát, sugárzott a boldogságtól, néhány napja már a reggeli hányingerek is elmaradtak.

Csak Bob és Elisa hiányzott, ők már a galériában voltak, hogy a nyitás előtti teendőkben részt vegyenek. A társaság korábban érkezett tagjai lementek az uszodába, a többiek elfoglalták szobáikat, és mentek utánuk.

Los Angelesből a hármas számú csoport tagjai előző délután hat óra után indultak, és délután kettőkor érkeztek Heathrowra. Őket is egy kisbusz hozta a szállodába, ahol Bob várt rájuk, és javasolta, hogy ha elrendezkedtek menjenek le az uszodába, a többiek ott pihennek. Ő még öt órakor Évával kimegy a magyarok elé a repülőtérre. Nyolc órakor lesz a közös vacsora, addig bármit fogyasztanak, azt írassák a szobaszámlájukra. Caroline fel sem ment a szobájába, azonnal csatlakozott barátnőjéhez, hogy ő is részt vegyen a galériában az utolsó simításokban.

A budapesti utasok öt óra után érkeztek Stansted repülőtérre. Éva és Bob a szálloda hatalmas Limuzinjával várta őket. A lány szülei most először találkoztak élőben leendő vejükkel. Anna és Feri elképedten bámulták barátnőjüket, aki miniszoknyában jött eléjük. Éva eddig szándékosan nem mondta nekik, hogy szerelme átfaragta deréktól lefelé. Bobról csak annyit tudtak, hogy Steve kollégája, így ismerték meg egymást. A lánynak körbe kellett forogni, hogy meggyőződjenek arról, milyen nagy átalakuláson ment át. Anna döbbenten mondta.

• A rohadt életbe, ezt meg ki csinálta veled?
• Ő volt a szobrászom, - mutatott Bobra.
• Kedves Bob Michelangelo ez nem semmi. Az én arcommal nem akarsz foglalkozni, hogy ne kelljen szégyenkeznem a barátnőm mellett?
• Semmi akadálya, csak akarat és pénz kérdése.
• Feri, én elköltöm a megtakarításunkat. Az nem lehet, hogy itt istennőket faragnak, és én nem tartozom közéjük.
• Nem akarlak elkeseríteni, de ha meglátod a társaságunkban lévő asszonyokat és lányokat, akkor bepisilsz az irigységtől.

A limuzin elvitte őket a szállodába, Éva szüleivel beszélgetett a szobájukban, a két fiatal még gyorsan úszott egyet, őket Bob mutatta be a nagy létszámú vendégcsapatnak.

Vacsorájukat egy különteremben szolgálták fel, ahol három kerek tizenkét személyes asztal volt megterítve. A vacsora alatt egy vonósnégyes szolgáltatta a zenét, és amikor a vacsora végén Bob szólásra emelkedett, a zenekar elhallgatott. A férfi odament Éva szüleihez, és Megkérte szerelme kezét. Amikor a koreográfia szerint a boldog apa igent mondott, mindenki tapsolt, ez alatt a zenészek átvonultak a társalgóba. Helyüket egy cigányzenekar vette át, klarinéttal, cimbalommal, nagybőgővel és három hegedűvel.

A menyasszonyjelölt a szüleit Esther családjával ültette egy asztalhoz, így Susan és Paul volt a beszélgetőtársuk. Egy hely szabadon maradt az asztalnál, oda gyakran átült Éva, hogy a szülők közelében legyen.

Éva asztalánál hat pár ült, Anna Ferivel, Zoe Berryvel, Mary Roberttel, Emma Sammel, Esther Johnnal, és ő Bobbal. Miközben leültek, a lány azt mondta asztaltársainak.

• Csodálatos dolog egy asztalnál ülni a szerelmemmel, és a legjobb barátaimmal.

Amikor a hangulatot jól megalapozta az elfogyasztott italok mennyisége, Éva odaült a szülei asztalához, odaintette a prímást, és elindult egy nótaműsor. Azt, hogy Paulnak gyönyörű bariton hangja van, a jelenlévők nagy része már tudta, most kapott egy harsogó tenor és egy sziporkázó szoprán társat. Éva évekig járt énektanárhoz, apja ma is egy kórusban énekel, és a lány gyerekkorában a szülők társaságában szívesen nótázott a felnőttekkel. Egy órán keresztül tartott a rögtönzött hangverseny, magyar és cigánynóták, operettek. Néha Susan is velük énekelt. Közben mások is bekapcsolódtak, amikor a zenekar nemzetközi slágereket játszott. Záró számként Éva apja elénekelte a Toscából a levéláriát. Fergeteges tapsvihar köszönte meg az alkalmi művészek fellépését.

Ezután átmentek a szalonba, ahol a zenekar retró zenét játszott. A társaság nagyobb része táncolt, és a filmesek ezt ugyanúgy felvették, mint minden mást a nap folyamán.

Másnap délelőttre Bob szervezett egy buszos városnézést, amelyre a vendégek többsége elment. A két művész a galériában volt, ellenőrizték, hogy délutánra minden a helyén legyen. Néhányan, akik nem vettek részt a közös programban, lementek az uszodába, vagy sétáltak a városban.

Három órakor együtt ebédeltek a különteremben, és öt órakor a kiállítást megnyitotta a galériában az egyik legismertebb modern művészettörténész. Ott akkor már egy gombostűt sem lehetett leejteni. Két nagy TV társaság stábja vonult ki a megnyitóra, és az est végére az összes kiállított tárgy elkelt. A galéria vezetője remek munkát végzett, sok műgyűjtő volt jelen, a két művész az ismeretlenségből a fellegekbe repült. A késő esti híradók tudósítottak az eseményről, és a művészeket az egekig magasztalták. Csak kevesen tudták, hogy a nagy siker mögött ott volt Charly szervezőmunkája, és televíziós kapcsolatai. Másnaptól a londoni előkelőségek már tudatosan keresték Elisa és Caroline munkáit, előjegyzéseket adtak a galériának. A kiállítás zárónapja augusztus végén lesz Anglia nemzeti ünnepén.

Következő nap reggeli után külön busz vitte ki őket a repülőtérre és elrepültek Glasgow Prestwick repülőterére. Ott is egy busz várt rájuk, mely elvitte őkez a kastélyba.

Amikor megérkeztek, még Charly is elámult.

• Bobby, nem csodálom, hogy ide szervezted az eljegyzésedet, ez a hely fantasztikus.

A kastély több részletben épült, mai állapotában már tisztességes méreteket mondhat magáénak. Legrégebbi az U alakú kétszintes főépület, az épületszárnyakat kör alakú, bástyaszerű építmény köti össze. Valamivel később épült a jobbszárny mellé, attól három méterre egy négyzet alakú torony, mely négy méterrel magasabb a főépületnél. A jobb szárnyat később duplájára meghosszabbították, és a torony külső széléig párhuzamosan kitolták, a végét meg befordították az udvar felé. Ezt követően a belső udvart egy új épületrésszel körbezárták, csak a baloldalon hagytak egy keskeny kijáratot a külső kertbe, és így kialakult a belső kert. A jobb oldali szárny meghosszabbítása már egy szintes lett, itt volt a konyha, a kiszolgálóhelyiségek, egy kápolna, és a személyzet is itt lett elhelyezve. A középkort idéző épület dombtetőre lett elhelyezve csupa zöld tájba illesztve, közvetlenül a tengerparton. A középső és a bal oldali szárny minden külső ablaka a tengerre néz. A kastély körül rendezett sík területen, zöld gyep, és nyírott örökzöld bokrok vannak. A bal oldali körbástyától kétszáz méter távolságra ér véget a sík terület, és onnan sziklás meredek partoldal vezet a húsz méter mélységben lévő tengeröbölhöz. A főhomlokzati épületszárny közepén van a főbejárat, vele szemben kijárat a belső udvarra. Közöttük a recepció, innen mindkét irányba indul a közlekedő folyosó. A recepciótól balra a földszinten, és a teljes felső szinten vannak a szobák, ablakaik vagy az épületen kívülre, vagy a belső kertre néznek. A jobboldali szárny alsó szintjén könyvtárszoba, hangversenyterem, étterem, és a végében a konyha került kialakításra. Az épület a hozzáépítés hatására egy intim belső udvart ölel magába, melyben az étterem és a bár elé néhány éve télikertet alakítottak ki, az épület homlokzati falán végigfutó ablakok elé. Az épület mögé ugyanakkor beépítettek egy wellness részt, benne uszoda, szaunák, só kamra, öltözők, mosdók, konditerem, masszázs szobák. És ugyanott kapott helyet az új modern második étterem. A recepciórész egyik oldalán márványlépcső köti össze a két szintet, másik oldalon két négy személyes lift, mely a pinceszintig közlekedik. Az étterem mögött van még egy személyzeti lift is. A pinceszintről egy folyosó vezet a föld alatt a sziklákhoz, ahol egy nagy napozóteraszt alakítottak ki, a szálló megjelenéséhez illeszkedő balluszteres korláttal. Ezt a folyosót annak idején menekülési útvonalnak építették.

Bob még a buszon figyelmet kért a vendégeitől.

• Arra kérlek benneteket, hogy a recepción minden csomagotokra tegyétek rá az oda készített nevetekre szóló címkéket, és gyertek be a társalgóba. Amíg a személyzet felviszi a csomagokat, szeretnélek benneteket tájékoztatni a megszervezett programokról. Mindenkinek nagyon jó pihenést és szórakozást kívánok a következő napokra.

Délután a csapat a wellness részben volt, egyesek a tengerparti teraszon napoztak, a bátrak lesétáltak a sziklákba vájt lépcsőkön, és megmártóztak a tengerben.

Öt órakor a télikertben volt az eljegyzési összejövetel, Bob a vendégek jelenlétében felhúzta a gyűrűt Éva ujjára. Gyönyörű, ugyanakkor diszkrét ékszer volt. Három téglalap alakú kis kék zafír lap egymástól százhúsz fokos szögben, körben legyező alakzatban elhelyezve, három pici brillel, és az egész fehéraranyba foglalva. Nem volt nagy és hivalkodó, Éva éppen ezért rögtön belé szeretett. A lány nem kedvelte a nagy feltűnő ékszereket, emiatt bizsut soha nem is hordott.

Az étteremben egy öttagú szalonzenekar játszott, a zene hangereje itt a télikertben kiváló aláfestést biztosított az eseményhez.

Hat órakor már mindenki a hangversenyteremben volt, még nagyjából harminc szállodavendéggel együtt. Az első sorokat nekik tartották fenn. A fellépő művész egy Amerikában élő kántor, aki több mint tíz évvel korábban operaénekes volt Tel-Avivban. Az énekes több opera áriát elénekelt zenekari kísérettel, kellemes bariton hangján. Ezután a közönségét üdvözölte, és mondott még néhány mondatot, miközben a helyiségben a lámpákat felkapcsolták.

• Drága, aranyos közönségem! Muszáj pletykálkodnom. Itt ül a teremben harmincöt ember, akik hozzám hasonlóan az államokból jöttek azért, hogy ezen a csodálatos helyen tanúi legyenek barátaik eljegyzésének. Ez a szép esemény most egy órája történt, nem véletlenül Skócia nemzeti ünnepén. Most különösen meghatott vagyok, mert a gyönyörű menyasszony az első huszonöt évét abban az országban élte le, ahol én is születtem, Magyarországon. Évikém, mutasd meg magad, had lássák, a jelenlévők, hogy milyen csodálatosak a magyar lányok.

Éva felállt a második sorban, megfordult, és a hatalmas tapsot meghajolva megköszönte. Az énekes pedig folytatta.

• Még egy személyt szeretnék megszólítani, a gyönyörű menyasszony édesapját. Ő még nem tudja, de most, ha sikerül rábeszélnem, szeretnék vele közösen énekelni. Szólítom őt az anyanyelvén, mert a kommunista Magyarországon nem angolul, hanem oroszul tanult.
• József, légy szíves gyere ide mellém!

Éva apja először kérette magát, de sikerült őt rábeszélni, hogy a színpadra menjen. Rövid tanácskozás után megbeszélték, hogy Bánk Bán híres áriáját éneklik magyarul. Az első részt József énekli, majd a második részbe belép a művész. Amikor befejezték a produkciót, a siker fergeteges volt. Percekig tapsolt a közönség, a jelenlévők, még a vájt fülűek sem ismerték az operát. Ahogy a tapsvihar nagy nehezen véget ért, József a helyére ment, és következtek a világszerte ismert operett és musical slágerek. A magyar nóta részben két dalt elénekelt a művész angolul, majd ismét a közönséghez fordult.

• Szeretnék most igazi magyar nótákat énekelni, magyarul. De ehhez nekem segítségre van szükségem, oly régen eljöttem otthonról. Ismét kérem a színpadra néhány jó hangú barátunkat, József, Paul, Éva gyertek segíteni.

Már olyan volt a hangulat, hogy nem volt mese, menni kellett. És elindult egy fergeteges parti. A művész sorban kezdte a dalokat, és a többiek bekapcsolódtak. Óriási siker volt, a közönség nem akarta abbahagyni a tapsot. Az eredetileg másfél órásra tervezett program végül fél kilenckor fejeződött be. A művész végezetül elbúcsúzott.

• Kérek tőletek egy kis pihenőt, mert mindjárt itt halok meg. De az étteremben a zenekar még szórakoztatni fogja a jelenlévőket, és ígérem, ha magamhoz térek, még elénekelek néhány dalt. Most szeretném megkérdezni, jól éreztétek magatokat? Ha intek, mindenki hangosan mondjon igent, vagy nemet.
• Igen, - harsogta a terem.
• Mivel egyértelmű volt a válaszotok, kötelességem elmondani, hogy ma nem véletlenül vagyok itt. Régi barátom Charly szervezte meg, hogy éppen ma, és éppen itt lépjek fel. Bár ő nem akarta felfedni az inkognitóját, de ez az ő esetében lehetetlen vállalkozás. Kérlek, Charly mutasd meg magad, hogy ez az isteni közönség megköszönhesse a mai estét.

Sokan felismerték a filmvilág nagymogulját. És percekig szólt a taps, már könyörögni kellett, hogy menjenek át az ebédlőbe.

Az eljegyzési vacsora pompás volt, a szakácsok ma is remekeltek. Két éve hozta ide az igazgató a magyar származású főszakácsot, és fél évvel ezelőtt kaptak egy Michelin csillagot. A menüsort a menyasszony tiszteletére magyaros és nemzetközi ételek keverésével állította össze a séf. A belépő vendégeket a pincérek a hatalmas pálmák között megterített asztalaik mellett barackpálinkával és pezsgővel kínálták. Előételnek kaptak bőrével sült lazacot rukkola ágyon, ezt követte a gulyásleves, hamuban sült pogácsával. A főétel egy sültes tál volt, rajta pácolt bélszín, kemencében sült csülök, rántott filézett csirkecomb, párolt káposzta, csalamádé, tepsis burgonya és rizibizi. Mindenből épp annyi, ami egy nagyméretű lapostányérra elfért. Mellé kaptak még gombamártást kis szószos tálkában. Süteménynek pedig meggyes rétest diós sodóval.

Természetesen a művész ma velük vacsorázott. Még fél óráig tartott, míg rendeződtek a sorok. Csináltak egy magyar asztalt, ott ült Éva a szüleivel, Paul és Susan, Anna és Feri, valamint a művész. Amikor leültek Éva odafordult az énekeshez.

• Ismerlek téged, már találkoztunk személyesen.
• Akartam kérdezni, mert emlékszem rád, csak nem tudom, hol találkoztunk.
• Gábor barátunk esküvőjén, a felesége zsidó lány, és te voltál a kántor a szertartáson.
• Á, igen, de hogy megváltoztál deréktól lefelé!
• Tényleg emlékszel rám!
• Hát persze, csak ott lent sokkal kerekebb voltál, azért nem tudtam a képet beazonosítani. Megjegyzem a szép kerek feneked miatt figyeltem fel rád ott az esküvőn.
• Kerek volt, de hogy szép?
• Én imádom a gömbölyded formákat.
• Hát, akkor rólad már lecsúsztam.

Az éjszaka további részében svédasztalról lehetett folytatni, ha valaki megéhezett. Voltak apró falatkák libamájjal, ráksalátával, magyaros kolbásszal, avokádóval, és két féle saláta. Valamint somlói kocka, dobostorta, meggyes és túrós rétes. Éjfél után a vendégek kaptak lángost, külön tálakban tejfölt, reszelt sajtot, híg fokhagymakrémet. És a pincérek folyamatosan hozták az italokat. Nem volt semmiben hiány, jókedvben sem.

Éva egész idő alatt csak két pohár pezsgőt ivott, vigyáznia kell a kisbabára. És ezzel be is fejezte a következő hét hónapra az alkoholfogyasztást. Még nem tudja, hogy mikor lesz az esküvője, ha lesz egyáltalán, de ott már csak belenyal a pezsgőbe a koccintás során.

Éjjel kettőig szórakoztak, nagyon jó hangulatban. Még a nagyszülők sem akartak felmenni a szobáikba, majd a következő napokban kipihenik magukat.

Búcsúzáskor megbeszélték, hogy tíz órakor reggeliznek, és utána megnézik a gazdaságot.