15. A birtok

Reggelinél a jegyesek asztalánál volt két idegen nő és egy férfi, Bob a bemutatásukkal kezdte.

• Először Elizabeth-et mutatom be, vele találkozhattatok Londonban, a galériában, és van, aki tudja, hogy rokonok vagyunk, az ükapánk volt azonos. Ő festőművész és világcsavargó, de az év nagy részében itt lakik. Az ő testvére Margaret, ennek a szálloda igazgatója, és a férje James, az egész birtok intézője. A filmes stáb vele beszélheti meg, ha a környéken és a birtokon szeretnének forgatni.

És tartozom egy vallomással, nyolc éve a birtok ezzel a kastéllyal, és a londoni szálloda is jog szerint a tulajdonom, a két jelenlévő unokatestvérem édesapjától örököltem. A bonyolult családjogi szabályaink alapján a birtokot mindig a legnagyobb fiú örökli, ha a tulajdonosnak nincs fia, akkor egy oldalági fiú, aki a régi családi nevet birtokolja. Ükapánknak két fia volt, az idősebb fiú vitte tovább ősünk hagyatékát. Az ő ágán unokatestvéreim édesapja volt az utolsó fiúgyermek. Amikor nyolc évvel ezelőtt a jelenlévő hölgyek édesapja fiúgyermek nélkül meghalt, a vagyon a másik ágra szállt, mert ükapánk lemenői közül én maradtam az egyetlen MacCade, aki tovább tudja vinni a család nevét.

Most már tudjátok miért itt akartam az eljegyzést megtartani. Gyerekkorom óta minden nyáron eltöltöttem egy-két hetet itt ebben a csodálatos környezetben, és ezek nagyon boldog nyaralások voltak. Ebben a kastélyban élt az ükapám, ezek az én gyökereim, és a szüleimmel együtt ez a hárman nagyszerű ember a családom.

De jure a birtok az enyém, de facto a családomé. Mivel engem minden Amerikához köt, távoli unokatestvéreim képviselik itt a családunkat, és nekik köszönhető, hogy ez a kis birodalom ilyen jól működik.

Ezután szót adott Margaretnek, aki mint a szálloda igazgatója üdvözölte a vendégeket, majd elmondta az utóbbi évek történetét.

• Bobby nagyon szerény, a valóság ennél sokkal izgalmasabb. El kell mondanom nektek az öröklés hiteles történetét, hogy lássátok ki a barátotok. Éva neked különösen tudnod kell, hogy milyen embernek csavartad el a fejét.

Az asszony elmondása alapján kikerekedett a teljes történet.

Nyolc évvel ez előtt a kastély még a régi hagyományos formájában működött. A mindenkori tulajdonosok használták a rengeteg helyiség egy töredékét, de a személyzet akkora létszámú volt, amekkora egy ilyen nagy épület fenntartásához kell. A tulajdonos két lányának a jobb oldali szárny kilógó hozzáépített részében külön lakrészük volt, de az étkezések a földszinti nagy ebédlőben zajlottak, és a konyhán öttagú személyzet dolgozott.

Volt egy házvezetőnő, az ő felügyelete alá tartozott a személyzet, és a kastély teljes költségvetése is az ő kezében volt.

A tulajdonos egyik lánya festőművész lett, a másik gazdasági főiskolát végzett, és ő az egyik iskolatársához ment férjhez. A festőművész soha nem ment férjhez, mindig bohém életet élt, és sokat utazott, az év felét Párizsban, vagy Olaszországban töltötte. A másik lány férjével a kastélyba költözött, és a férj lett a gazdaság könyvelője. Nekik nem lett gyermekük. Az asszony elvileg a kastély életét felügyelte, de a házvezetőnő soha nem tekintette őt a főnökének, mindent az apjával beszélt meg. A tulajdonos lányának bármilyen észrevétele volt, azzal a házvezetőnő mindig ellenkező álláspontra helyezkedett, és a tulajdonos ezekben a vitákban rendszerint nem a lánya álláspontját fogadta el. Az asszony ebbe belefásult, és már nem voltak javaslatai, csak arra figyelt, hogy a mindenható vénkisasszony ne tudjon feltűnően sokat lopni.

Közben a birtokot egy intéző igazgatta, és a működéssel kapcsolatban a tulajdonos vejének voltak ötletei, de ugyanaz volt a helyzet, mint a kastélyban. Volt egy lényeges különbség, mindenki tudta, az intéző lehetetlenül sokat lop a gazdájától. A tulajdonost ez nem érdekelte, mert a birtok így is jövedelmezett annyit, hogy nem voltak soha a pénznek szűkében.

És volt még egy londoni négycsillagos Szálloda, amit a tulajdonos apja vásárolt. Akkor még olyan gazdálkodás folyt a birtokon, hogy annak megtakarításaiból hitel nélkül vették meg szállodájukat. Amikor az előző tulajdonos meghalt a fia örökölte a családi jog szerint a birtokot, és végrendelet szerint az egyik oldalági rokon lett a szálloda igazgatója, ezt később átvette az ő fia. A szálloda önfenntartó volt, feltehetően a rokonok annyit vettek ki az üzemeltetésből, hogy nullszaldós legyen.

Ezt a vircsaftot örökölte meg Bob nyolc évvel ezelőtt. A végrendelet arról szólt, hogy a birtokot Bob örökli, de a gazdaság pénzügyi tartalékából kell vásárolni a két lány nevére Londonban egy kis házat, ők oda költöznek, és kapnak egy szerény évjáradékot. Más egyéb kikötés nem volt. A végrendelet kihirdetése után Bob a három rokonnal beült a könyvtárszobába, hogy szeretné velük megbeszélni a továbbiakat.

• Megértem, hogy ha el akartok innen menni, gyerekkorom óta látom, hogy édesapátok mellett az életetek nem volt éppen rózsás.
• Bobby te arról nem tehetsz, hogy apánk sajnos egy megkeseredett rosszindulatú ember lett anyánk halála után. Meg volt győződve arról, hogy anyánk betegsége valamelyik szülésekor keletkezett, és ezért bennünket okolt. Tudod, hogy mi kicsi gyerekkorod óta nagyon szeretünk téged, nem tehetsz arról, hogy apánk ilyen lett. Szóval ne okold magad a történtekért.
• Én is szeretlek benneteket, de amit mondani akarok, az csak közvetve függ össze ezzel. James a teljes tartalékunk elegendő egy hozzátok méltó házra?
• Valahol a külvárosban egy háromszobás házra elegendő.
• Az nem megoldás két család számára. Ha menni akartok, keressetek tisztességes otthont magatoknak, szerintem két önálló házat. És a gazdaságból el kell adni annyi értéket, hogy erre legyen fedezet. De én azt szeretném, ha maradnátok. És még a mai nap intézkedem, hogy itt minden gyökeresen megváltozzon.
• Én szívesen maradnék, de ehhez ismernem kell az elképzeléseidet, - mondta Elisabeth.
• Már régóta gondoltam arra, hogy a kastélyból milyen szép szállodát lehetne csinálni. Az épületben ki lehet alakítani mindkettőtök részére egy kényelmes lakrészt. Elisabeth, te nyugodtan élhetnél a művészetednek, a festményeidet kitennénk a szálloda szalonjába, meg Londonban is. Margareth, ha maradsz, te leszel a leendő szállodánk igazgatója. És James, azt szeretném, ha te lennél az intéző.
• Bobby, te fantasztikus ember vagy, nem véletlenül szerettünk meg már gyerekkorodban. De tiéd a birtok, nem is akarsz ideköltözni?
• Nem akarok. Én amerikai vagyok, nekem elég, ha évente egyszer visszajövök a gyökereimhez. Akkor áll az alku, maradtok?
• Hát persze, hogy maradunk. De szeretnénk ismerni bővebben a terveidet. Azt gyanítom, hogy mindent alaposan átgondoltál.
• Azt kérem tőletek, hogy keressetek egy építészt, készítsen egy tervet, költségvetéssel, és küldjétek át nekem. A gazdaság hogy áll a bankjával, mert nagy összegű hitelre lesz szükség.
• Bármelyik bank ad hitelt a birtokra, nincs semmilyen jelzálog kötelezettségünk. Mindig készpénzért vásároltunk. De lehetett volna jobban gazdálkodni, meg kevesebbet lopni. - Ez James válasza volt a kérdésre.
• Jó, akkor tudjátok a dolgotokat. Most Margaret gyere be hozzám a házvezetőnővel, utána az intézővel akarok beszélni négy szem közt.
• Én is itt legyek? - kérdezte James.
• Nem, csak négyszemközt. Tartok tőle, hogy nagyon durva lesz a beszélgetésünk, nem akarlak belekeverni.
• Pedig szívesen látnám a képét.
• Jó, akkor majd gyere be te is, de kérlek, hogy ne szólj bele.
• Mától te vagy a gazda.
• Nem, mától egy család vagyunk, együtt sírunk és együtt nevetünk.

Aztán a házvezetőnőtől vett érzékeny búcsút, rokona jelenlétében.

• Kisasszony, a mai nappal felmentem a munkájából, ettől a perctől kezdve minden rendelkezési jog Margarethet illeti. A kulcsokat és a könyveket adja át neki. Ameddig nem tudja megoldani az elhelyezését, itt maradhat, de ezt az időt tessék ésszerűen maximálni.
• Mi lesz a felmondási időmmel és a végkielégítéssel?
• Ön tizenkét éve van itt, saját tapasztalataimból merítve mondom, már régen gondoskodott a végkielégítéséről. Elmehet bíróságra, de annak önre nézve súlyos következményei lesznek.

Ezután következett az intéző. Bob tudta, hogy nehéz beszélgetésre számíthat.

• Uram, ha ezt a helyiséget elhagyja, mindent adjon át Jamesnek, a mai naptól a munkájából fel van mentve azonnali hatállyal, a gazdaságnak éveken át okozott károkért.
• Csak ne olyan hevesen fiatalember, mert még valami baja történhet magának, vagy a gazdaságnak.
• Én a mai nap feljelentést teszek Ön ellen a rendőrségen, a fenyegetését is belefoglalom a büntető feljelentésbe. És ha a könyvszakértő átnézi az elmúlt évek gazdálkodását kártérítési pert is indítok Ön ellen.
• Megbánja még, hogy ilyen cudarul viselkedik velem.
• Nyugodtan mondja tovább, mert minden szava bekerül a feljelentésbe.

A férfi, mint egy vadkan rohant ki, James utána akart menni, de Bob megállította.

• Hagyd egy kicsit csillapodni, még kárt tesz benned. Egy óra múlva keresd fel, de ne egyedül. Én beszélek közben a jogtanácsossal a feljelentésről.

Másnap a jogtanácsos megtette a feljelentést, abba már az is belekerült, hogy a gazdaság okmányait nem adta át felszólítás ellenére. A rendőrség gyorsan dolgozott, a beadvány érkeztetése után két nappal elkezdték a helyszíni vizsgálatot. A munkavállalók vallomásai alapján egy hét múlva házkutatást tartottak a férfinél és a barátnőjénél, ahol megtalálták a gazdaság könyveit, melyből sok oldalt kitéptek. Találtak összesen öt olyan bankszámlát és az intéző nevére szóló befektetést, melyek összegéről nem tudott elszámolni, a férfit letartóztatták. Másnap a vénkisasszony házvezetőnő elköltözött ismeretlen helyre, és a szobájában ott hagyott egy tízezer font értékű bemutatóra szóló betétkönyvet.

Bob közben visszament Amerikába, és készült a vizsgáira az egyetemen, de előtte még adott egy teljes körű meghatalmazást Jamesnek a birtok nevében a bírósági eljárásokban való részvételre.

Rövid idő múlva Elisabeth átküldte a saját maga által készített vázlatokat az átépítésre, miután azt Bob jóváhagyta, egy építész elkezdett dolgozni a terveken.

Bobby azon a nyáron egész szünidejében a birtokon volt, hogy intézze az átalakulással kapcsolatos dolgokat. Elkészült a költségvetés, azt néhány nap alatt az építésszel átbeszélték, aki közben az engedélyezési terveket az illetékes hatásokhoz benyújtotta. Létrehoztak egy gazdasági társaságot, aminek ő és két kuzinja harminc-harminc, és James tíz százalékban lett a tulajdonosa. A gazdaság, a kastély és a londoni szálloda üzemeltetését Bob, mint tulajdonos átadta a társaságnak. A hitelt a gazdasági társaság vette fel, de a fedezetet a gazdaság biztosította, a bank bejegyezte jelzálogjogát. A társaság ügyvezetője James lett, intézői megbízatása ezzel együtt megszűnt. A cég a vagyoneszközök használatáért fizetett a birtokosnak, szerződésben meghatározott összeget. Ennek megállapításában is nagyvonalú volt Bob. Leült a rokonokkal a szerződések megbeszélésére, előtte kérte, hogy James dolgozza ki javaslatát.

• Átnéztem a javaslatodat, két kérdésem van. A feleséged egyetért vele? Biztos, hogy az ajánlott összeget a társaság ki tudja gazdálkodni?
• Az én véleményem már nem is számít? - kérdezte Elisabeth.
• Nem drágám, ha majd a szálloda belső építészeti munkái lesznek a téma, csak a te véleményedre leszek kíváncsi.
• Igen Margaret látta a javaslatomat, és reálisnak tartja.
• Jó, akkor nézzük először a gazdaságot. Az általad számított összegnek a felét kérem. Azt akarom, hogy minél több haszon képződjön a társaságban, a közös tulajdonunkban, amit visszaforgathatunk.
• Te olyan nagylelkű vagy, én egészen meghatódok az intézkedéseidtől. - mondta Margaret.
• Ez itt mind az apátoké volt, ez a minimum, amit megtehetek.
• De annak idején a dédapád kénytelen volt kivándorolni, mert mindent a miénk kapott meg, pedig a fele titeket illetett volna.
• Ez is igaz, amikor az örökséget elfogadtam, erre is figyelemmel voltam. De már akkor tudtam, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy a jövőben a család két ága együtt élvezze a vagyon hasznait. Ezért hoztam létre a társaságunkat. És azért csináltam úgy, hogy abban nektek hetven százalékotok legyen, mert a vagyon az enyém.
• Jó fiú vagy Bobby, imádkozni fogok a boldogságodért, - ezt Elisabeth mondta.
• A londoni szállodára tett javaslatodat elfogadom. Lecserélem a menedzsmentet, de néhány napra Londonba megyek, hogy megismerjem a jelöltedet Margareth, szeretném, ha te is jönnél.
• Természetesen, és köszönöm.
• Nincs mit, ha jól választottál, mindnyájunk érdekében tetted, ha nem, őt is le fogom váltani.
• Így történt, hogy a szálloda új vezetést kapott. A távoli rokon igazgatóval a beszélgetés elég kellemetlen volt.
• Azért jöttem, mert elégedetlen vagyok azzal, hogy egy ilyen létesítmény nem termel nyereséget.
• Azt hiszed, hogy megloplak?
• Nem, engem még nem loptál meg, csak most lettem tulajdonos. De a hozzáállásod nem tetszik, ezért a mai nappal felmentelek. Margareth ideiglenesen átveszi a munkádat. Két dolgot kérek tőled búcsúzóul. Egyik, hogy ma mindent adj át, holnaptól már nem tartok igényt a munkádra. A másik, hogy mindegy mit írtál a menedzserszerződésedbe, ne akarj végkielégítést.
• És ha mégis akarok?
• Akkor könyvvizsgálóval átnézetem az utóbbi tíz év gazdálkodását, és ha valami nincs rendben, azt behajtom rajtad.
• Mi a garancia arra, hogy egyébként ezt nem teszed meg?
• Csak a szavam. Én tudom, hogy ez elég, neked meg nincs más választásod.

Az új igazgató is rokon volt, de Margareth azt mondta, hogy tűzbe teszi érte a kezét. Az ötven körüli hölgyet Bob most ismerte meg, nagyon szimpatikus volt, egy kis családi szállodát vezetett már tíz éve. Két hét múlva belépett új munkakörébe, addig Margareth Londonban maradt.

Nyár végén Bob hazautazott. Egy hónap múlva megkapta a javaslatot a szállodában szükséges módosításokra. A változtatások jóváhagyását Jamesre bízta. Fél év múlva a szálloda már jelentős profitot termelt a társaságnak. Az új igazgató az összes vezetőt leváltotta, és lejjebb is jelentős személycserékre került sor.

A következő nyáron Bob az egész augusztust a kastélyban töltötte, már az utolsó simításokat végezte a kivitelező. Hónap végén átadták a szállodát a vendégeknek. Szolid zártkörű összejövetelt tartottak előző este az alkalmazottaknak, és másnap kezdődött a munka. Az utómunkálatok tartottak még a következő nyár elejéig, ezért Margareth a teljes befejezésig kedvezménnyel adta a helyeket. A szálloda így június végéig veszteséges volt, de a nyárra már ismertté vált a vendégek és a szakma köreiben, és a következő hónaptól folyamatosan nyereséget termelt. Év végéig a korábbi vesztességet ledolgozta, és attól kezdve minden hónapban legalább annyi profitot termelt, hogy a hiteltörlesztést saját erőből tudta fizetni.

Közben James munkájának köszönhetően a gazdaság a korábbi profitját megduplázta. Ez óriási eredmény volt, már nem kellett fenntartani a kastélyt, ezek a kiadások megszűntek.

Öt év múlva olyan jól állt a családi cég anyagilag, hogy a téli négy hónap alatt a londoni szállodát is felújították. A berendezések cseréjén túl olyan átalakítások is történtek, melynek eredményeként a szálloda öt csillagos kategóriába került. Ekkor került kialakításra az épületben a galéria is Elisabeth kezdeményezésére. A felújítás költségeinek harmadát Bob saját erőből, harmadát a közös cég finanszírozta, a maradékra maga a szálloda hitelt vett fel, a bank nem jegyzett be jelzálogjogot, árbevétel engedményezéssel biztosították a fedezetet. A cég finanszírozta részt a használati díj növelésével egyenlítik ki négy év alatt.

A történet megismerése után nem volt egyetlen vendég sem, aki nem akarta volna megismerni Bob birtokát.

Az első létesítményt rövid séta után érték el a látogatók. Ehhez át kellett vágniuk a szálloda jobb szárnya mögötti tisztáson, valamint egy kis erdőn, és nagyjából fél kilométeres séta után érkeztek a tejfeldolgozóba. Az üzemben a legkorszerűbb technológia segítségével dolgozták fel a négyszázharminc fejős tehén által szolgáltatott tejet. A tejüzemből zárt folyosón lehet eljutni a fejőházba, amely a két egyenként háromhektáros karámok végében van, azok találkozási pontjában. A két karám közül mindig egyet használnak, addig a másikban a füvet pihentetik. Amikor az állatok lelegelik az adott karám gyepszőnyegét, átterelik őket a másikba. A karámok dimbes-dombos területen fekszenek, ahol a dús fűben gyógynövénybokrok burjánzanak, és ez a táplálék adja az itt előállított tejtermékek különlegesen jó ízét, és belső tartalmi értékét. A karámok egyenként száz méter szélesek és háromszáz méter hosszúak. A túlsó végükben vannak az istállók, amelyek az év legnagyobb részében üresen állnak, kivéve a vemhes istállót, amelynek mindig vannak lakói. Itt van az állatóvoda, ahol a kisborjak kezdetben az anyjukkal együtt vannak. Mire mindezt megnézték, az istálló melletti úton várta őket négy terepjáró, hogy visszavigye a csoportot a kastélyba. Két fordulóval mentek haza, a többiek a gyalogos sétát választották.

Két órakor a télikertben ebédeltek. Nem volt kötött menü, mindenki szabadon választott a bőséges nemzetközi étlapról. De a desszert mindenkinek azonos volt, túrós és diókrémes palacsinta.

Délután pihenés volt a szobákban, vagy a wellness részben, és napozás a tengerparti teraszon.

Hat órára különleges programot szervezett Bob, a hangversenyteremben levetítették Charly legutóbbi filmjét, melynek utómunkálatai nemrég fejeződtek be. A film szeptembertől lesz látható a mozikban. Nagyon izgalmas, ugyanakkor romantikus történetet dolgoztak fel az alkotók. A férfi főszereplő az a színész volt, aki annyira rákattant Évára, amikor Los Angelesben volt Charly partiján. És a női főszereplő Berry pártfogoltja, a csodaszép Lisa. A filmet Charly a végén néhány mondattal kommentálta.

• Az a bájgúnár, akit most láttatok olyan hisztis színész, hogy a forgatás alatt miatta szereztem életem legtöbb ősz hajszálát. És hogy milyen nyomulós, arról Éva tud hitelesen beszámolni. A női főszereplő viszont egy csoda, gyönyörű, tehetséges, könnyen kezelhető, véleményem szerint ő a következő Oszkár díj nagy esélyese. Egyetlen hibája, hogy halálosan szerelmes a mi Berrynkbe. A lányomnak egész életében résen kell lennie miatta.

Mindenki nevetett, ismerték az egykori szerelmesek történetét, és tudták, most Charly nem túloz. Ezután átmentek a télikertbe megszokott asztalaikhoz. A vacsorát a társaság étlap alapján rendelhette tetszés szerint, de a desszert most is azonos volt, szilvalekváros derelye.

Bob ismertette a másnapi programokat. Délelőtt lehet folytatni a gazdaság megismerését, a báránytartás lesz terítéken, vagy egy skót fajd vadászatra mehetnek, akik szeretnek lövöldözni. Akik a két program valamelyikén részt kívánnak venni, a recepción iratkozzanak fel. Holnap mindenki akkor ebédel, amikor akar. És még mindig marad a szép idő, lehet napozni és úszni. Nyolc órakor lesz a vacsora a szokott helyen. Étlapról lehet választani, de ismét lesz meglepetés desszert.

Másnap tízen mentek vadászni, tizennégyen a bárányokat nézték meg, a többiek pihentek. A filmes stáb a bárányokra volt kíváncsi.

Következő nap Charly, Caro, és Elisa visszarepült Londonba, és velük ment Elisabeth is. Charly hazautazott, eddig bírta munka nélkül. A három művész a szállodában lakott, és napközben felváltva beszélgettek a galériában a látogatókkal.

A kastélyban maradt társaság reggeli után egy gyönyörű egész napos hajókiránduláson vett részt a Clyde folyón, lementek egészen a torkolatig. A hajón az étterem szakácsai és pincérei gondoskodtak az ellátásukról, és az esti zenekar biztosította a jó hangulatot. Még előző este összebarátkoztak néhány szállodavendéggel, Bob őket is meghívta a hajókirándulásra. Velük ment még a szép hangú baritonista, aki több részletben adott újabb koncertet, és a Magyarokkal közösen is nótázott.

Következő napjuk a pihenésé volt, a vendégek készültek a hazautazásra. Aztán eljött az indulás napja is. Ebéd után mindenki elrepült Londonba, ahol egy éjszakát a szállodában töltöttek. A vendégek másnap hazarepültek Elisaval és Caroval együtt, Éva és Bob visszamentek Skóciába, és még két hetet töltöttek a kastélyban.

Az előző napok nagyon szépek voltak, és igen fárasztóak a jegyesek számára. Most egymás karjaiban pihenték ki magukat. Sokat sétáltak, napoztak a tengerparton, használták a wellness részt, és rengeteget szeretkeztek. Alkottak maguknak egy tréfás jelmondatot: enni kell, szexelni muszáj.

Egyik éjszaka Bob aludt el előbb Éva végig gondolta eddigi életét. Elég sok férfi fordult meg az ágyában, legtöbbjük csak egy éjszakás, vagy futó kaland volt csupán. Igazi tartósabb kapcsolata csak néhány volt. Mindig kereste a maga útját, és mindig tudta, vagy inkább csak érezte, hogy mikor kell továbbmennie. Dönthetett volna úgy, hogy megalkuszik, és belép egy pártba, amihez soha nem kötötte semmi. Nyilván a párttagok többsége is ezt tette. Ma már egyértelmű, jól döntött, hogy tovább ment a maga útját keresve. Megalkudhatott volna a középszerűséggel, de ő inkább a világ másik végére ment, kipróbálni az ismeretlent, és a kétkezi munkát. Az is helyes döntés volt, mert akkor az volt az ő útja. Látott egy csodaszép világot, élvezhette egy élhető ország auráját, és megismerhette barátnőjét Esthert, akinek annyi mindent köszönhet. Elfogadhatta volna Iván javaslatát, ma vele élhetne Írországban, egy nagyszerű férfi mellett, aki kiváló volt az ágyban. Nem lenne szerelmes, de jó élete lenne. Ő akkor is ráérzett, hogy ez még nem az ő útja. De most célba ért, megtalálta a szerelmet, a teljes boldogságot, ezzel az ő útkeresése véget ért. Most már Bob kezébe kapaszkodva járhatja végig közös útjukat, szíve alatt az első gyermekükkel.