7. Új élet kezdődik

Délután hat óra után indult a gépük Londonba, és ottani idő szerint este tíz órakor ment tovább a csatlakozó járat. Másnap Hongkongba helyi idő szerint délután háromnegyed hatkor érkeztek, és a csatlakozásuk este kilenckor indult. Következő nap helyi idő szerint koradélután egy órakor szálltak le Aucklandbe. Május kilencedike volt, pénteki nap. Taxival mentek a belvárosban lévő apartman házba, ahol már le volt foglalva a lakrészük. Ezt Gábor intézte, még otthonról. Átutalta a háromheti foglalót, és az egy heti lakbért. Az ötödik emeleten volt a lakásuk, két hálószoba, a nappali, étkező és konyha egy légtérben, külön fürdőszoba és WC. A lakás teljes berendezéssel, és konyhafelszereléssel rendelkezett. Olyan külföldiek részére tartották fenn, akik csak néhány hétre kerestek szállást. A bérleti díjat is hetente kellett fizetni, és a felmondási idő is egy hét volt.

Megegyeztek a hálószobákról, és kipakoltak a szekrényekbe. Bár fáradtak voltak, de Éva azt javasolta nézzenek körül a környéken. Gábor ránézett a lányra, és félreérthetetlen megjegyzést tett a további programot illetően.

• Rendben, de mit szólnál egy ébresztő szexhez?
• Benne vagyok, most hogy így együtt fogunk lakni, ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlen. Akkor legyen inkább előbb.

Közösen megfürödtek, és már a zuhany alatt elkezdték egymást kóstolgatni. Valóban felébredtek, újabb fürdés után felöltöztek, és elindultak felfedezni a környéket. Ilyenkor itt ősz van, de kellemes volt az idő. Térképen megnézték, hogy közel van a tengerpart, oda lesétáltak, és gyönyörködtek új lakóhelyük környezetében. Sétáltak a parton és a vitorláskikötőben, közben egy hirtelen jött eső eláztatta őket, egy kávézóba kerestek menedéket.

Fiatal pincérlány szolgálta ki őket, és beszédbe elegyedett velük.

• Hallom a kiejtéseteken, hogy nem itt éltek, honnan jöttetek és mikor?
• Ma jöttünk Magyarországról, - mondta Gábor. Mi bajod a kiejtésünkkel?
• Te túl rosszul beszélsz, a barátnőd, meg túl jól. Biztos voltam benne, hogy nem itt tanultatok meg angolul. Most ráérek egy kicsit, ideülök hozzátok, adok néhány jó tanácsot.
• Ezt mivel érdemeltük ki?
• Miért? Ezt nálatok ki kell érdemelni. Itt a zátonyon az természetes, hogy segítünk, ha tudunk.
• Igen, olvastam róla, de nekünk ez szokatlan.
• Hamar hozzászoktok, meglátjátok. Meddig maradtok?
• Egy évet terveztünk.
• Van munkavállalási engedélyetek, vagy tele vagytok pénzzel?
• Mindkettőre az a válaszom, hogy nem. Dolgozni akarunk, csak még nem tudjuk hol, és mit.
• Hát nem egyszerű a helyzet. Milyen munkát vállaltok?
• Egyelőre bármit, és minél előbb.
• Építkezéseken dolgoznátok? Segédmunka, kertészkedés, takarítás.
• Természetesen, kezdetnek bármi jó, aztán majd meglátjuk.
• Ha hét óráig maradtok, lehet, hogy tudok segíteni.
• Rendben, maradunk, hoznád az étlapot? Legalább megvacsorázunk.

A két fiatal választott ételt, közben sört ittak, és húsz perc múlva pincérnőjük hozta a spagettit tenger gyümölcseivel. Új barátnőjük is leült melléjük, és tovább beszélgettek. Gábor lenyelte a falatot, és megkérdezte.

• Nem kapsz ki a főnöktől, hogy velünk lopod a napot?
• Érdekes lenne, én vagyok a főnök.
• Akkor meg miért veszed el a pincérek munkáját?
• Csak itt vagyok, hogy mindent lássak, és közben besegítek, hogy az alkalmazottaim ne érezzék, hogy henye vagyok. Mindjárt jövök, megjött egy jó barátom.

A kávézóba bejött egy negyven év körüli férfi, vele új barátnőjük pár percet erősen gesztikulálva beszélgetett, aztán odahozta őt az asztalukhoz.

• Bemutatom a barátomat, Tom szeretne veletek beszélni.
• Nagyon örülünk, én Éva vagyok, és a barátom Gábor.
• Ülj le Tom, leszedem az asztalt, mit hozhatok még.

A nő elment, elvitte a piszkos edényeket, és visszajött egy tálcán négy pohár sörrel, és négy kis pohár tömény itallal. Addig a férfi megkérdezte, hogy milyen útjuk volt, és ők erről röviden beszámoltak. A pincérnő átvette az irányítást.

• Ez az ital fijoa párlat, azért hoztam, mert máshol ilyent még nem ittatok, és a sör, ahogy kértétek. Tom barátom építési vállalkozó, időnként szokott felvenni alkalmi munkásokat. Elmondja, mit kínál, és ha megfelel, van munkátok.
• Elöljáróban, nem szoktam így látatlanba felvenni embereket, de Nancy olyan meggyőző tud lenni, a kedvéért most kivételt teszek. Házakat építek, és felújítok. Van néhány állandó munkatársam, de egy-két alkalmi munkaerő mindig elfér az építkezéseken. Naponta kilenckor kezdünk és átlagosan nyolc óra a munkaidő, hétfőtől szombatig. Minden napra nyolcvan dollárt fizetek, ha hosszabb volt a nap, ha rövidebb. Ezt hetente a szombati munkazáráskor fizetem ki. Mindent csinálni kell, ami egy építkezésen előfordul. Kezdetben a segédmunkát, ha látom, hogy valamiben jók vagytok, akkor azt is. Minden nap megmondom, hogy másnap hol kezditek a munkát, és ott kell lenni legkésőbb kilenc órakor. Kérdés?
• Mikor kezdhetünk?
• Akár már hétfőn. Nem is beszélitek meg, mielőtt elkötelezitek magatokat?
• Útközben volt harminc óránk, már megbeszéltük. Most az elején nem válogatunk, később majd meglátjuk, hogy mennyire bírjuk. És csak fél évet akarunk dolgozni, majdnem mindegy, hogy mi a munka.
• És utána fél évet csavarogtok az országban. A legtöbb alkalmi munkásom ezt csinálta. Még azt elfelejtettem mondani, az első napot ingyen vállaljátok, mert ha nem feleltek meg, akkor másnap már nem kell jönni. Ha megfeleltek, akkor természetesen azt is kifizetem. Mit csináltatok otthon?
• Éva közgazda, én faipari mérnök vagyok.
• És csak elméletben értesz a fához, vagy van is hozzá érzéked?
• Azt hiszem, hogy elég jól bánok vele.
• Na, majd meglátjuk. Itt a házak fából épülnek, ha jól bánsz vele, lesz bőven munkád. Éva neked rossz hírem van, marad részedre a segédmunka, takarítás és a kertészemnek fogsz segíteni.
• Rendben akkor hétfőn kezdünk, add meg a címet.
• Szóltak Nancynek, hogy fizetni szeretnének.
• A vendégeim voltatok.
• Ne csináld, zavarba hozol.
• Lehet, hogy az volt a szándékom. Ha beválik a munka, majd meghívtok egy sörre.

Visszamentek a lakásukba, de még útközben bevásároltak másnap reggelire. Utána már semmihez nem volt kedvük, csak egy jó kiadós alváshoz.

Szombaton Éva kilenc órakor ébredt, a konyhában kávét főzött, és az illatok előcsalogatták Gábort is. Fél órát beszélgettek, utána megreggeliztek, ittak még egy kávét, és elindultak, hogy Gábor maradék pénzét elköltsék. Interneten kinéztek egy Mazda Familia Neo 1994 évjáratú autót, élőben is megnézték, és rövid alkudozás után megvették ezerötszáz dollárért.

A tulajdonossal együtt elmentek egy postahivatalba, hogy átírassák új szerzeményüket. És leckét kaptak a bürokráciamentességről. Egy pult mögött állt a három ügyintéző, semmi ablak, semmi védelem, se testőr az ajtóban. Szemben velük egyes oszlopban vártak az ügyfelek, és ahogy sorra kerültek, ahhoz az ügyintézőhöz léptek, aki éppen szabad volt. A várakozók mellett a falon egy önkiszolgáló pultrendszerben nyomtatványok, borítékok, szabványos dobozok összehajtogatva. Előtte állt egy alkalmazott, aki segített megtalálni a feladáshoz szükséges eszközt. Kitöltöttek egy nyomtatványt, amit az autó eladója és Gábor aláírt. Csak az autó adatait, a két fél nevét és igazolványszámát kellett beírni. Se lakcím, se személyi szám, semmi felesleges adat. Odaadták a pultnál az ügyintézőnek, ő ráhelyezte a szkennerre, és ezzel a gépkocsi átírása megtörtént. Nincs szükség tanúkra, nem kell fizetni illetéket, két percet töltöttek a postán.

Gábor autótulajdonos lett. A gépkocsi a fiú kizárólagos tulajdona marad, de közösen tartják majd fenn, és közösen használják. A posta egy bevásárló parkban volt, egy üzletben vettek két mobiltelefont, és utána autóval körbejárták a belvárost. A túrát a lakásuknál fejezték be, ezután célirányosan elindultak azon az útvonalon, amit majd hétfő reggel kell megtenniük munkába menet.

Aucklandnél a sziget szélessége mindössze harminc kilométer, de délebbre van ahol csak kettő. A szűkebb belváros körül óriási területen családi házakban él a lakosság kilencven százaléka. Egy ilyen területre kellett eljutniuk a térképen előre kiválasztott útvonalon. A helyismeret hiányát még bonyolította, hogy szokatlan volt a jobbkormányos autó, és a baloldali közlekedés. Végig Gábor vezetett, csak már a helyszínen kezdték meg Éva autós képzését. A lány két hete szerzett autóvezetői engedélyt, nincs semmi gyakorlata, most be kellett dobni őt a mélyvízbe. Évát meglepte, hogy gyakorlat nélkül is mennyire élvezte a vezetést.

Este elmesélte Gábornak, hogy másfél éve megismert egy borász lányt Horvátországban, akit most felhív telefonon, valamikor majd meglátogatják. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy másnapra meghívást kaptak a borászatba.

Megnéztek egy filmet a TV-ben, és éjszaka Éva ágyában aludtak.

Vasárnapi kirándulásuknak megvolt immár az úti célja. Éva a külsőbb területen odafelé is, és visszafelé is gyakorolta a vezetést.

A borászat éttermében ebédeltek a cég vendégeként, utána megnézték a technológiát, és az étterem előtti teraszon beszélgettek.

• Ez a fiú nem az a fiú, akivel akkor találkoztam.
• Így emlékszel rá?
• Nem, de neki sokkal jobb volt a kiejtése.
• Igen, ezt a fiút nem én tanítottam.
• Nem baj, egy év alatt meg fog tanulni rendesen beszélni. Persze nem olyan szépen, mint te. Rajtad érezni, hogy Angliában gyakoroltál.
• Még erre is emlékszel?
• Nagyon jó a memóriám.

Házigazdájuk bevitte őket a borászat ajándéküzletébe, hogy valami aprósággal meglepje őket. Éva a polcokon lévő ruhák között nézelődött, és talált a cég emblémájával felcímkézett munkásruhákat. Ekkor jutott eszébe, hogy erre is szükségük lesz a munkájukhoz, gyorsan odahívta Gábort.

• Neked van ruhád, amiben holnap dolgozni fogsz?
• Valamit majd beáldozok.
• Nézd csak, mit találtam, belefér a költségvetésedbe?
• Még egyet-egyet vehetünk, ez nagyon szuper. Kérj egy kis árengedményt, reklámozni fogjuk a borászatot.

Házigazdájuk, aki kis időre magukra hagyta őket, épp megérkezett, az utolsó mondatokat hallotta, odafordult hozzájuk.

• Ha bármiből két darabot vesztek, fél áron kapjátok, ez a cég ajándéka. És összekészíttettem egy kis vacsoracsomagot estére, nehogy éhen haljatok.

Így mindketten vettek két garnitúra ruhát egy árában. És vettek még egy karton bort, de csak a felét, hat palackot fizettek ki.

Elindultak hazafelé, amíg a nagy forgalmú területre nem értek, Éva vezetett, utána átadta a volánt Gábornak.

Otthon levetkőztek, együtt megfürödtek a zuhany alatt, közben adtak a testi gyönyöröknek. Felbontották az egyik üveg bort, és megvacsoráztak.