8. Munkás hónapok

Reggel korábban indultak, hogy még véletlenül se késsenek.

Már fél kilenckor a helyszínen voltak, a cég tulajdonosa néhány perccel kilenc óra előtt érkezett, és addigra már többen elkezdték a munkát. Tom Évát a kertész gondjaira bízta, Gábornak asztalosmunkát adott. A két fiatal előző este a vacsorából a sült húsokat meghagyta, reggel vettek egy bagettet, és ezt ették meg munka közben ebédre. Öt óra után visszaérkezett a vállalkozó, közölte velük, hogy másnap reggel is várja őket.

Éva egész nap a kertésznek segített, előkészítették a talajt ültetésre, kivágtak elszáradt növényeket, ágyásszegélyeket raktak le, és a később telepítendő fű alá leterítették a geotextilt. Nem tetszett neki a munka, nehéz volt, szokatlan, és nem volt kreatív. Ráadásul kétszer megázott, mert esőben sem lehetett abbahagyni a munkát. Már látta, hogy a következő fél évet utálni fogja. Amikor Gábor lelkesen beszámolt neki, hogy mennyire jó volt a famunkákkal dolgoznia, még irigykedett is. Nem baj, fél évet kibír, utána lesz egy csodálatos időszak, körbejárják az országot. Amit eddig látott az nagyon lelkessé tette, a belvárosi utcák nyüzsgő hangulata, az öbölparti sétány a sok kis kávézóval, étteremmel, a vitorlás kikötőben a megszámlálhatatlan kisebb és nagyobb hajó látványa.

Esténként lementek az utcákon sétálva nézték a lüktető boldog életet. Ez egy igazi happy ország, ez tette rá a legmélyebb benyomást. Az emberek arca sugárzik, és az itt lakók láthatóan jól élnek. A számtalan üzlet, étterem és kávézó mindig tele van boldog emberekkel. Jó érzés csak ott lenni közöttük, és hagyni, hogy az általános boldog életöröm egy kissé körbesimogassa, és felmelegítse a lelkét. El tudja képzelni, hogy örökre itt ragadjon, ha az élet valami szép szakmai feladattal megkísértené. És az is tetszett, hogy sok férfi megbámulta, nem tolakodóan, csak érdeklődve, elismerő arckifejezéssel. Feltűnt, hogy az emberek mennyire tolerálják egymást. Nem bámulják meg durván, lesújtó arckifejezéssel, ha valaki ormótlanul kövér, vagy csúnya, de érdeklődő tekintettel elismerik a szépséget. Otthon azt nézik meg kirívóan, ha valakit az átlagnál gyengébbnek alkotott a teremtő, itt elismerő tekintettel azt, aki szebb vagy arányosabb külsővel rendelkezik. Szereti ezt az országot, pedig még semmit nem látott belőle. Csak a munkájával nincs kibékülve. Általában nem szereti a fizikai munkát, kivéve a háztartásban jelentkező női feladatokat. Imád főzni, de a takarítás, mosás, és vasalás is kedvére való. Ő igazi háziasszonynak született, persze olyannak, akinek van hivatása, ahol valódi sikerélményei lehetnek.

Szombaton este, amikor a munkát befejezték megkapták a heti bérüket, 480 dollárt. Már kiszámolták Gáborral, hogy kevesebb, mint feléből kellemesen megélnek. Csináltak egy közös kasszát, a konyhaszekrényben egy műanyag dobozt neveztek ki erre a célra. Minden szombaton ebbe beleteszik a keresetüket, és mindent ebből a pénzből vásárolnak, és fizetnek. A következő szombaton, ami megmaradt, azt kétfelé osztják, és mindenki a saját részével azt csinál, amit akar. Az első alkalmakkor Éva a reá eső megtakarításból törlesztette Gábornak adósságát, később nyitott egy számlát a helyi bankban, és a pénzét teljes összegben befizette a számlájára.

Szüleivel majdnem minden nap beszélt Skypen, általában reggel munkába indulás előtt. Olyankor Magyarországon koradélután volt, szülei a munkából hazaérkezve csörgették meg.

Gáborral megbeszélték, hogy továbbra is csak jó barátok, és a testi kapcsolatuk addig tart, amíg valamelyikük nem talál magának partnert. Éva külön kihangsúlyozta, hogy ez után marad a barátság, de a szex örökre törlődik a közös életükből.

Másfél hónap után jött el az a pillanat, amikor ez a helyzet bekövetkezett. Egy vasárnapi sétájuk során megismerkedtek a kikötőben egy öttagú társasággal, és Gábor aznap éjjel nem aludt otthon. Kiderült, hogy csak egy éjszakás kaland lett a flörtölés eredménye, de Éva közölte, hogy a megállapodásuk szerint kettejük kapcsolatába a szex már nem fér bele. Semmi más nem változott közöttük, még a lakásban való meztelenkedés sem, de a közös ágyjeleneteknek és a páros fürdőknek vége lett.

Két hónapon keresztül minden vasárnap a belvárost járták, már minden utcát úgy ismertek, mintha itt születtek volna. Egy ilyen egész napos kóborlásuk után döntötték el, hogy eleget láttak a Cityből, a továbbiakban minden szabadnapjukon kirándulnak Auckland környékén, vagy valamelyik tengerparti strandon.

Egyik hétfő reggel, amikor a házból kiléptek, és magyarul beszéltek, megszólította őket egy fiatal nő szintén magyarul, kis akcentussal. Kiderült aznap érkezett az Egyesült Államokból, és magyar felmenőkkel rendelkezik. Estére meghívták új lakótársukat vacsorára, és ők mentek dolgozni.

Egy nagyon szimpatikus, gyönyörű nőt ismerhettek meg, akiből sugárzott a kiegyensúlyozottság és a kedvesség. Olyan aurával rendelkezett, hogy élvezet volt a közelsége, a társasága. Ez Évára mély benyomást tett, a lány úgy nézett ki, mint egy manöken, és úgy viselkedett, mint egy nagyon közvetlen dáma.

Vacsora közben kiderült ugyanazzal a céllal jött az országba, mint ők, de egyedül vágott neki a nagy kalandnak.

Három nap múlva Esther látta vendégül új barátait, tökéletes magyar lecsót főzött vacsorára.

Vasárnap együtt mentek hármasban kirándulni, és kedden már Esther is velük dolgozott.

A következő hónapokban Éva gyakran dolgozott Esther irányítása alatt, aki a munkában is kitűnt. Szorgalmas volt, precíz, és minden munkát két hét után már olyan szakértelemmel végzett el, mintha mindig ezt csinálta volna. Ezt a vállalkozó is látta, és egyre fontosabb feladatokkal bízta meg. Még Éva is jobban dolgozott Esther irányítása alatt, mert sodorta magával a lány lendülete.

A kocsi fenntartásán most már hárman osztoztak. Reggel együtt mentek dolgozni, este együtt jöttek haza, és minden vasárnap együtt kirándultak hármasban.

Közben Gáborral megbeszélték, hogy november végéig dolgoznak, mert akkorra jön össze annyi pénzük, hogy a tervezett utazásokat finanszírozni tudják. És a nyári, tavaszi hónapokban járják az országot, négy hónapjuk lesz rá. A mostani keresetükből fél év alatt nem tudnak annyit félre tenni, hogy a másik félévet átutazzák.

A hétköznapok egyformán teltek, reggel otthon megreggeliztek, készített ebédre mindkettejüknek szendvicseket, Éva beszélt a szüleivel skypen, és Estherrel együtt elindultak hármasban a munkahelyre. Napközben dolgoztak, és este mentek haza.

Éva ritkán ment el esténként otthonról, mert napközben elfáradt, inkább nézte a televíziót. Hetenként egyszer, vagy kétszer főzött vacsorát, más napokon hideget ettek. Vagy Esther hívta őket vacsorára, mert ő mindig tele volt energiával.

Vasárnaponként hármasban kirándultak, mindig Auckland környékén. Csodaszép helyeket jártak be, tengerpartokat, esőerdőket, ilyenkor útközben ebédeltek, az egész város tele volt kis hangulatos éttermekkel.

Október tizedikétől egy hétre elutazott a vállalkozó, erre az időre ők elmentek egy hosszú kirándulásra. Ezen a héten nagyon sok izgalmas kalandban volt részük.

Most először autóztak messzebbre, elhagyták Auckland térségét.Sokszor megálltakútközben, a táj szépségével nem lehetett betelni. Dimbes-dombos méregzöld legelőkön szarvasmarhák, bárányok, szarvasok és lovak legelésztek karámjaikban az utak két oldalán. Kis folyók, melyek időnként kiszélesedve álmosan folydogálva, máshol összeszűkülve nagy sebességgel zúdultak tovább. Csodás tájakon vezetett az útjuk, szikrázó napsütésben, az égbolton csak néhány fehér felhőfoszlány. Délután Hamilton városban sétáltak, a Hamilton kertben és a Waikato folyó partján.

Az éjszakát egy olcsó motelben töltötték, másnap mentek tovább Taupoba. Az utat megszakították Whakamaru kisvárosban, hogy megnézzék, ahogy a folyó egy tórendszerré alakul át, hogy azután ismét folyóvá változzon. A tórendszer egy hosszú völgyben alakult ki, ahol minden smaragdzöld, és a dimbes-dombos tájon karámokban békésen legelésznek az állatok. A dombok mögött a látóhatárt magasabb hegygerinc zárja. A tórendszer tele van pisztránggal, egy gyorsétkezde parkolójában, az egyik horgász épp akkor lett egy hat kilós szürkepisztráng boldog tulajdonosa. A jókedvű horgászok az itteni szokás szerint megosztották lakomájukat a kis társasággal. Tizenhét fok volt, a szél a hőérzetet még tovább rontotta, és már megint szemerkélt az eső. de ez nem zavarta a pecásokat, számukra ez az időjárás teljesen normális. Rövidnadrágban és mezítláb, Kivi szokás szerint élvezték a természet szépségét és a szokásos jó hangulatú társasági életet. Egyikük panzió tulajdonos Taupóban, vele rögtön meg is egyeztek, hogy megszállnak nála két-három napra.

A gyorsétterembe többször bementek melegedni és kávézni, mert az erős szél átfújta őket. Miután jól beboroztak a szabadban, a panzióban folytatták a szórakozást. Kilenc órakor megvacsoráztak és a délutáni társaság egy része is csatlakozott hozzájuk, miközben új arcok is, főleg hölgyek kapcsolódtak be a már nagyon vidám társaságba. Mindenki jó hangulatban erősen italosan búcsúzott éjfél körül.

A barátok ezt az éjszakát nem a saját szobájukban töltötték. Másnap Éva délben ébredt, és döbbenten tapasztalta, hogy meztelenül fekszik egy idegen ágyban. Felült, és visszaemlékezett az előző nap eseményeire. Este egy vendéggel flörtölt, de azután nem tudja mi történt.

Felöltözött, és elment, hogy megkeresse barátait. Gábor telefonja ki volt kapcsolva, de Esthert elérte. Megbeszélték, hogy fél órán belül találkoznak a motel halljában.

A lány egy barátjával jelent meg, akit egy korábbi kirándulásukon ismertek meg, most véletlenül találkoztak, amikor a rosszemlékű éjszaka után Esther lement sétálni a tópartra.

Miközben Esther kijelentkezett, elmondta, hogy átköltözik Kevinhez a Hilton szállodába, és vacsorára várják Évát és Gábort is.

Taupo város az ország legnagyobb azonos nevű tavának partjára épült. A tó az időszámítás utáni második században egy vulkánkitörés eredményeként alakult ki, több mint hatszáz négyzetkilométer méretű, legmélyebb pontja száznyolcvanhat méter. A korai feljegyzések szerint a kitörés fényét Kínában is látni lehetett, és a füstfelhő a mai Görögországig elért.

A két magyart este a recepciónál várta Esther, megittak egy italt a lobby bárban, aztán felmentek barátnőjük szobájába, és megcsodálták életük legszebb naplementéjét. A fantasztikus látvány alatt a két magyar csak bámult, alig tudtak szóhoz jutni az ámulattól. Gábor tért magához először.

• Hát ez gyönyörű volt, ez a mi panziónk szolgáltatásában nincs benne.

És akkor Esther elmondta, hogy Kevin kissé átszervezte programjukat.

• Holnap reggel kijelentkeztek a motelből, és átköltöztök ide hozzám. Kevin reggel elutazik, de a lakosztály a rendelkezésünkre áll. Holnap délelőtt megyünk egy helikopteres kirándulásra és délután vitorlázunk. Szerdán és csütörtökön marad a tervezett program a két nemzeti parkban. Következő napokban is itt maradunk a szállodában, innen kirándulunk Rotoruára, és vasárnap ebéd után indulunk haza. Kaptam egy tankoló kártyát, hogy ne költsük a saját pénzünket, és a szálloda minden költségét Kevin számlájára terhelik.

Ezután együtt megvacsoráztak az étterembe, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az esti városra. A finom ételekhez kiváló bort ittak a déli szigetről, majd beültek a bárba, a lányok koktéloztak, a fiúk whiskyztek. Késő éjjel a két magyarvisszament a panzióba.

Reggel Kevin elutazott, Éva és Gábor beköltözött Estherhez a szállodába. Gábor a következő napokon minden éjszaka elment új barátnőjéhez, akit az ominózus görbe éjszakán szedett fel, és csak a reggeliknél csatlakozott a két lányhoz.

Délelőtt helikopterrel tettek egy kört a Hilton felett, felülről körbenézték a várost, majd egy nagy körrel berepülték a tavat. A helikopter a szálloda előtt tette le utasait.

Beiktattak programjukba egy gyors fürdést, és szaunázást, azután elindultak a Waikato folyó torkolatában lévő kikötőbe a vitorlástúrához. Három és fél órás fantasztikus élmény következett, amit délelőtt a levegőből felülnézetben körbejártak, azt most végignézték a hullámzó tó tetejéről. A kapitány folyamatosan mesélt a látnivalókról, a tó történetéről. Jó humorú negyven éves hölgy volt, az utasok többször a hasukat fogták, úgy kacagtak.

A nyit vízen hűvös volt, mindenki jól beöltözött, de elkelt az utasok részére kiosztott pelerin, amely kívülről vízlepergető bevonatú volt, belül polár béléssel.

A vitorlás is elment a Maori Rock sziklához, a függőleges sima sziklafalba több méteres bevésett tetovált fejet egészen közelről nézhették meg.

A nyílt vízen a kapitány néhányszor hirtelen megfordította a hajót, a hullámok beterítették a fedélzetet, a hölgyek visítottak. Azután hasonlóan a helikopterhez, egy hatalmas balkanyarral visszatért a tó túlsó partja mentén a kikötőbe. Útközben gyönyörködtek a szivárványban, egy széles színes félkörív teljesen beborította az égboltot. A látványt mindenki tátott szájjal nézte.

A három fiatal ez után visszatért a szállodába, mindhárman lezuhanyoztak, és lementek az étterembe a szokásos asztalukhoz.

Szerdán már kora reggel a Tongariro Nemzeti Parkban voltak. Az indulási hely 1120 méteres magasságban van, és a túra távolsága, amit erre a napra beterveztek 19,4 kilométer. Megmásztak hegyeket és völgyeket, holdbéli tájakon halad keresztül. Annak idején itt forgatták a Gyűrűk Ura film egyes jeleneteit.

Az út vége a Ketetahi menedékházhoz, illetve az alatta a völgyben lévő ugyanilyen nevű parkolóba vezetett. Innen autóbusszal mentek vissza a kiindulási helyre, az autójukhoz. A szállodában még lementek szaunázni, és úsztak egyet a kellemes húsz fokos vízben.

A naplementét most az étteremből nézték végig. Még egy ital a bárban és a lányok mentek aludni, Gábor meg új barátnőjéhez.

Csütörtökön kényelmesen megreggeliztek, és újabb túrára indultak a Pureora Forest parkba. Ez egy esőerdőből álló hatalmas területű nemzeti park. Kora délutánig az erdei utakat járták és gyönyörködtek a megszámlálhatatlan páfrány, bokor, cserje, pálma, és egzotikus fafélék változatos szépségében. A keskeny erdei utak mindenütt apró zúzottkővel borítva, a lépcsők biztonságosan természetes anyagokból kiépítve.

Kirándulás után a szállodában elfogyasztottak egy késői ebédet, azután megnéztek egy maori folklór műsort, a híres Huka táncot. Későn vacsoráztak, és miután Gábor ment a szokásos útjára, a lányok lementek az uszodába. Még a nyári szezon előtt voltak, a szabadban lévő medencét rajtuk kívül más nem használta. Meztelenül úsztak és szaunáztak, közben nagyon jókat beszélgettek. Mire a kirándulásnak a végére értek igen bensőséges baráti kapcsolat alakult ki a két lány között.

Péntek reggel, amikor Gábor megérkezett, hármasban lementek reggelizni és utána elindultak Rotoruára. Már egészen kellemes volt a hőmérséklet, szép napos kiránduló idejük volt.

A TE PUA nevű nemzeti parkba mentek, ahol működő gejzírek vannak, fortyogó iszaptavakkal, színes mésztufa teraszokkal, és olyan tavakkal, melyeknek a feneke vörös színű, a kicsapódott ásványi anyagoktól. És a park területén a maori kultúra számos jelentős emlékét is kiállították.

Aznap korán vacsoráztak, mert napközben a park területén egy kávézóban csak egy szendvicset ettek. És jött a szokásos program, Gábor elment barátnőjéhez, a lányok lementek az uszodába, természetesen fürdőruha nélkül. Ezután jött a szokásos meztelen szaunázás. Biztos, ami biztos, egy törülközőt mindig bevittek magukkal és erre ültek, ha minden kötél szakad, ezt maguk elé kaphatják.

Ezen az estén Éva gyónt az eddigi életéről, és Esther, aki eddig az élet napos oldalán élt, nagyon sajnálta barátnőjét. Felajánlotta, hogy ha majd egyszer szívesen kipróbálná az amerikai életformát, segíteni fog neki.

• Nagyon drága vagy, és lehet, hogy majd a szavadon foglak.

Szombaton reggel Gábor ébresztette fel őket, az étteremben Esthert egy üzenet várta, hogy menjen a recepcióra.

Ott egy borítékot kapott a napi programjuk megrendeléseinek visszaigazolásával. Kevin megszervezte a szombati napot a kis csapatnak. Visszament, és társait tájékoztatta a fejleményekről.

Autóval mentek a Waimangu Volcanic Valleybe. Itt láttak egy esőerdővel körülvett tavat, melynek partján gőzölgő forró vizet köpködő mészkőpadok voltak, és a tóba lefolyó meleg vízből kirakódott sóktól a szivárvány minden színében ragyogó képződmények alakultak ki. Távolabb kisebb természetes meleg vízmedencék, mindegyik más színű medencefenékkel, a halvány sárgától a sötétvörösig, gőzölgő vízfelszínnel. Patak, melynek partját szivárványszínű iszap borítja, szürrealista színkeverékekkel.

Következő állomásuk a Rotoruara Skyline Gravity park volt. Kapott mindenki egy terepkerékpárt és hozzá illő ruhát, védőfelszereléssel. Felmentek gondolával egy nem túl magas hegyre, ott az étteremben megebédeltek, lábuk előtt volt a város és a tó. Ezután egy kiépített kerékpár terep gyorsasági pályán lehajtottak. Nagyon izgalmas volt a száguldozás végig a kanyargós pályán az esőerdőben. Kevés eséssel, nagyobb baj nélkül megúszták a kalandot, az adneralin szintjük közben jó magasra felkúszott.

A következő úti cél a Polinesian Spa volt. Természetesnek ható termálvizes medencékben fürödtek, rálátással a Rotorua tóra. Közben kaptak masszázst, és iszappakolást.

Fáradtan értek a szállodába, megvacsoráztak, és mindenki ment a szokásos útjára. Gábor még egy utolsó vizitet tett pincérnő barátnőjénél, a lányok mentek az uszodába. Most a medencét kihagyták, de jót szaunáztak, és közben beszélgettek.

Később lezuhanyoztak, fent lefeküdtek, de csak egy jó éjt puszira volt erejük, egy perc múlva már aludtak.

Másnap korán reggeliztek, utána lementek az uszodába, most kivételesen fürdőruhában. Hamarosan Gábor is csatlakozott egyhetes barátnőjével együtt. Később megjelent egy hat fős baráti társaság is. Egész délelőtt úszkáltak, szaunáztak, beszélgettek. Közben Gábor meglepte a lányokat.

• Úgy döntöttünk Mollyval, hogy munkát keres Aucklandben, mindkettőnk számára fontossá vált a kapcsolatunk.

Délben ebéd után indultak hazafelé. Még a kirándulás kezdete előtt felmondták bérleményeiket és kivettek egy szép kis házat, ahová akkor a személyes holmijukat átvitték. Útközben felhívták a tulajdonost, aki a helyszínen várta őket, és elfoglalták új lakásukat.

Október végén új munkatársat kaptak, egy német fiú személyében. Éva az első perctől kezdve vonzódott hozzá, de a fiú olyan semlegesen, hidegen viselkedett, hogy nem merte bátorítani.

November közepén az új fiúval négyesben kirándultak. A Brons Bay tengerparton Esther segítségével végre Éva és Hans egymásra találtak.

Megbeszélték, hogy vonzódnak egymáshoz, és megpróbálják a jövőben együtt élni a mindennapjaikat. Éva átköltözött Hanshoz, és a lelki élete ezután harmonikus lett. Hans fiatalabb volt nála, tapasztalatlanabb is szexuális kérdésekben, de szerencsére nyitott volt. Két hét múlva már tudta, hogy mi a jó Évának, és utána egész jól összecsiszolódtak. A lánynak még a munkájában is látható volt, hogy kiegyensúlyozottá vált az élete.