
5. Dolgos hétköznapok

Éva még két napot töltött Pesten Ivánnál, és a nyár további részében Szegeden pihente ki az utazás fáradságát. A régi barátai közül már többen elköltöztek, vagy éppen nyaraltak valahol. Kevés programja volt, és rengeteg szabadideje.
Augusztus végén ruhatárával együtt beköltözött Ivánhoz, és szeptember 1.-én megkezdte munkáját új munkahelyén. Bemutatásakor elmondta, nem akar szóbeszédet, ezért mindenkit tájékoztat, hogy a tanulmányai befejezése után egy hónapot Ivánnal együtt töltöttek, és úgy döntött, hogy új barátjához költözik.
A cégnél nem volt igazán jó hangulat, mindenki könyökölt, a nők pletykálkodtak. Tizennyolcan dolgoztak az irodában, és volt még harmincegy olyan munkatárs, akik otthon végezték munkájukat, csak hetente egy-két alkalommal jöttek be, tárgyalásokra, egyeztetésekre.
Már az első héten visszahallott egy olyan pletykát, mely szerint ő csak Ivánnak köszönheti a munkáját. Először nem törődött vele, mert félig igaz volt a hír, de amikor már kiszínezve került vissza a szóbeszéd, írt egy kör e-mailt, az alábbi szöveggel:
- Egyesek az én magánügyemet fontosabbnak gondolják, mint a munkájukat. Ha valakinek van számomra mondanivalója, álljon elém, szívesen meghallgatom. Így, hogy csak pletykák keringenek, nem tudok rá reagálni, pedig szeretek tiszta vizet önteni a pohárba. A pletyka terjesztőjének a nevét jóakarói elárulták, most azt várom tőle, hogy személyesen mondja el nekem, mi a problémája, és biztos, hogy baráti módon lezárhatjuk az ügyet.
- Mindenkinek pletykamentes jó munkát kívánok.
Aznap este Ivánnal megvolt az első komoly vitájuk. A férfi úgy gondolta, hogy a lány akciója rossz fényt vet az ő főnöki tekintélyére. Iván elég sarkosan megfogalmazta véleményét, de azzal Éva nem értett egyet.
- Mindenki tudja, hogy miattam kerültél be a céghez. Ha erre megjegyzést tesznek, igazuk van. Ha te ez ellen tiltakozol, azt éred el, hogy tovább beszélnek róla, és egyre jobban kiszínezik.
- Az nem szégyen, hogy a barátnődet segíted egy munkát megszerezni. Ha majd rosszul dolgozom, és nem rúgtok ki, az már viszont bűn. Az ellen már szót lehet emelni, de akkor sem a pletykálkodás a megoldás, hanem a nyílt kiállás. De te is nagyon jól tudod, hogy a pletykákat a volt szeretőd terjeszti, és a mozgatórugója a féltékenység.
- Annál inkább nem kell a parázsra benzint locsolni.
- Jobb, ha beletörődsz, hogy én egyenes ember vagyok. Nem tűröm, ha a hátam mögött beszélnek rólam, ezt értesd meg azzal a pletykás kurvával. És azt is megmondhatod neki, ha jót akar, kövessen meg. De ha továbbra is hangolja ellenem a többieket, szálanként tépem ki az agyonszőkített sörényét.
- Nem tépsz te ki semmit, hanem meghúzod magad. Még csak egy szerződéses munkaerő vagy, nem te fújod a passzátszelet.
- Igen, és ha nem jól végeztem a munkám, nem hosszabbítjátok meg a szerződésemet. De te egész jól ismersz, és ha valaki, akkor te igazán tudod, hogy nem a mellem miatt vettél fel. Olyan jó munkaerőt, mint én ezért a pénzért nem találtatok volna. De engem személyes sérelem ért, és azt nem tűröm el. Melegen ajánlom, hogy beszélj a volt barátnőddel, mert ha nem segítesz abban, hogy elégtételt kapjak, magam intézem a dolgom, az én módszerem szerint.
- Te most fenyegetsz engem?
- Nem, csak ajánlottam, de ha úgy jobban tetszik a hiúságodnak, megkérlek rá. És egyelőre befejeztem, azt hiszem mindent megbeszéltünk.
Aznap már nem beszéltek egymással. Egy ágyban aludtak szótlanul, szex nélkül.
Másnap munkaidő végén Iván a pletykafazekat bekérette magához, Éva egyedül ment haza busszal. Amikor Iván két óra múlva megérkezett, az asztal meg volt terítve, a lány a férfi egyik kedvencét, currys zöldborsós bélszint tálalt vacsorára.
- Mi van drágám? Ki akarsz engesztelni?
- Semmi okom rá, mindenképp ezt kaptad volna, akkor is, ha nem lenne közöttünk mosolyszünet.
- Akkor legyen vége a mosolyszünetnek, holnap megkeres a "pletykafazék", ahogy te nevezted.
Éva már napközben elhatározta, hogy úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Ugyanakkor, ha Iván nem beszél a nővel, ő nem hagyja annyiban. Kíváncsi volt milyen beszélgetésük lesz, de nem sokat töprengett ezen, mert volt elég tennivalója. Már megszokta, hogy Iván szereti, ha a nő, akivel együtt él kiszolgálja őt, cserébe éjjel az ágyban ő szolgálta ki partnerét. Ez már korábban kiderült, és a hajókázásuk alatt meg is beszélték egymással.
- Előre sajnálom szegény feleségedet, ha tőle is elvárod, hogy mindent a feneked alá tegyen.
- Én már csak ilyen vagyok. Van egy ideológiám. A legtöbb férfi azért csalja meg a feleségét, mert nem a régi családmodellben élnek. Nem érzi azt, hogy ő a ház ura, és ilyenkor keres valakit, akin uralkodhat.
- És arra is van ideológiád, hogy a nők miért lépnek félre?
- Ez még egyszerűbb: ha elég vastag, elég hosszú, és elég sűrű, akkor a nő nem keresi másutt a boldogságot.
- Akkor a feleséged örök hűségre van ítélve.
- Köszönöm a burkolt elismerő szavakat. Ha már nem vagyok Adonisz, valamiben nekem is ki kell tűnnöm.
- És Iván éjjel ismét bizonyított.
- Másnap az irodában tizenegy óra után megkereste őt főnökasszonya, ezen Éva nagyon csodálkozott, nem őrá számított.
- Te most azt vártad, hogy megkövessenek, helyette én szeretnék köszönetet mondani. Kedves jó kolléganőnk ma beadta a felmondását. Mindent tudok, Iván tájékoztatott a történtekről. Végre megszabadulok ettől a rémes nőszemélytől.
- Ha ennyire nem kedvelted, miért nem rúgtad ki?
- Én akartam, de ő azzal fenyegetőzött, hogy a munkaügyi bíróságon bebizonyítja, azért rúgtuk ki, mert Ivánnal megszakadt a kapcsolata. A nagyfőnök nem akart nyilvános balhét. De most ő mondott fel, így más a helyzet.
- Mennyi a felmondási ideje?
- Elengedjük azonnal, és kifizetjük a felmondási idejét, ezt beszéltük meg Ivánnal. Ő miattad nem szeretné, hogy továbbra is itt rontsa a levegőt.
- Már a viperának is mondtad?
- Még nem.
- Ha szeretnél egyet még odacsapni neki, ragaszkodjatok a felmondási időhöz. Én is élvezném, ha látnám, hogy a korábbi pletykatársak hogyan néznek keresztül rajta minden nap.
- Ez nagyon jó. Két hét múlva lesz öt éves a munkaviszonya. Ha nem tölti ki a felmondási idejét, nem jár neki a jutalom, ami kéthavi átlagfizetés.
Így történt, hogy Éva még harminc napig keresztülnézhetett "kedvenc" munkatársán. És mert a legtöbb ember alaptermészete a gonoszság, a korábbi legjobb barátnők alázták meg a legjobban a pletykafészket a következő egy hónapban.
Három hét múlva a heti munkaértekezleten a nagyfőnök bejelentette, hogy hála Éva munkájának, elnyertek egy több százmillió forintos megbízást egy írországi multi cégnél. A bemutatkozó anyagot Éva készítette elő négy kollégája által átadott munkarészekből. Azt is elmondta a főnök, hogy látta az anyagokat, amit Éva kapott, és hogy azokból mit tudott összevarázsolni, az bámulatos. A prezentációt is Éva vezényelte le, és az Ír vezérigazgató el volt bűvölve, ennek köszönhető a szerződés létrejötte.
A pletykafészek lesújtva hallgatta, hogy Iván új barátnője megdicsőül, neki meg menni kell, egy hét múlva lejár a felmondási ideje.
Az élet visszatért a normális keretek közé. Éva napközben végezte a munkáját, mindenki elégedett volt vele, és ahogy múltak a hetek, és megismerték, mindenki megszerette. Otthon esténként végezte háziasszonyi munkáját, Iván legnagyobb megelégedésére. Nagyon jól összerázódtak, és a szerelmen kívül minden megvolt közöttük, amire egy jó kapcsolathoz szükség van.
Beindult az írországi projekt, és a cég vezetése úgy döntött, hogy Iván a helyszínen koordinálja a munkát. Aznap este vacsora közben megbeszélték a közelgő utazással kapcsolatos gondolataikat.
- Mikorra tervezed, hogy elutazol?
- Én azt szeretném, ha együtt mennénk ki.
- Tudod, hogy nem lehet, csak négy hónapja kezdtem el dolgozni, nem mehetek rögtön hosszú hónapokra fizetés nélküli szabadságra. Ha majd visszajövök, újra kellene kezdeni mindent.
- Én úgy terveztem, hogy kéthavonta hazajövök egy hosszú hétvégére. Te is kijöhetsz közben, amikor kedved van hozzá.
- Rendben van, akkor ezt csináljuk. Mennyi ideig leszel kint?
- Legalább tíz hónap, esetleg egy kicsit tovább.
- Gyakran meglátogatlak, megszoktam a közös ágyat.
Eljött az indulás napja. Ivánt egyik kollégája vitte ki a repülőtérre, mert Évának nem volt még jogosítványa. El is döntötte hamarjában, hogy amíg egyedül lesz, elmegy egy gépjárművezetői tanfolyamra.
Évának ez után sok szabadideje maradt, esténként sétált a városban, és hétvégeken találkozott régi társaságával. Az utóbbi két évben, létszámban nagyon megfogyatkoztak. Voltak, aki külföldre mentek, egy pár börtönben ül, néhányan vidéken élnek. És amióta volt az ominózus balhé a jobbosok és balosok között, többen maguktól lemorzsolódtak. A társaság már nem volt az igazi, de Évának nem voltak más barátai.
Munkahelyén nem alakultak ki baráti társaságok, néha munkaidő után beültek egy sörre valamelyik környékbeli kávézóba, azután mindenki ment haza.
Egyik hétvégére bejelentkezett hozzá Anna és Feri. Ők most Sopronban laknak Feri szüleinek házában. Anna utolsó éves az egyetemen, és Ferinek mindegy, hogy hol írja a programjait.
Ivánnal otthon Skypen, az irodából telefonon szokott beszélni. Olyankor Iván hívta fel őt a megbízó cég számlájára.
A hétvégét egy ilyen alkalommal beszélték meg.
- Feri és Anna meg akarnak látogatni, de ehhez a te hozzájárulásod kell.
- Most te vagy a ház ura, nem kell az én engedélyem.
- Rendben akkor csak tájékoztatlak, hogy jönnek, és két éjszaka itt alszanak.
- Érezzétek jól magatokat, üdvözlöm őket.
Péntek este jöttek meg barátai, Éva vacsorával várta őket. Szombat délelőtt hajóztak a Dunán, délután elmentek egy barátjuk esküvőjére, akit mindhárman jól ismertek a közös baráti társaságukból. A fiút Gábornak hívják, egyidős volt Évával. Feri vacsora közben megosztotta a lányokkal rossz érzéseit.
- Ez a nő nem való Gáborhoz, félek ez a házasság nem lesz tartós. Meglátjátok, hogy Gábor lemorzsolódik a társaságból, mert a feleségének nem elég jó a mi csapatunk.
- Miért, ennek a nőnek aranyból van a vaginája? - kérdezte Anna.
- Hát, úgy viselkedik
Esküvő után otthon még sokáig beszélgettek. Anna elmondta, hogy a nyári kalandjukról beszámolt barátjának.
- Basszus, és Feri mit mondott?
- Először meglepődött, aztán megkérdezte, hogy milyen volt. Amikor azt mondtam, hogy nagyon jó, csak annyit jegyzett meg, majd megköszönöm Évának, hogy segített emlékezetessé tenni a nyaralást.
- Hát ez nagyon durva. Most mi a francot mondjak?
- Muszáj volt elmondanom, mert Feri megkérte a kezem. Nem mehetek bele egy házasságba hazugságokkal.
- Megértem, de pocsékul érzem magam.
- Jobban tetszene mindkettőnknek, ha most azzal törődnél, hogy te leszel a tanúm az esküvőnkön.
- Még tudjátok tovább fokozni a megaláztatásomat?
- Inkább mesélj arról, hogy álltok Ivánnal.
- Mi biztosan nem házasodunk össze.
- De azért minden rendben?
- Igen, kivéve, hogy a következő hónapokban keveset fogunk találkozni.
És az élet ment tovább. A következő hét végén Éva kiment Írországba, a repülőtéren Iván várta. Útközben egy kiskocsmában megvacsoráztak, és közben hallgatták a kocsmazenészeket. Azután hazamentek a bérelt lakásba, és közösen megfürödtek. A zuhany alatt miközben egymást szappanozták, adtak a testi gyönyöröknek. Később az ágyban Iván mesélt a munkájáról, és egy újabb szex álomba ringatta őket.
Szombaton egész nap a várost járták, amikor megéheztek egy elegáns szálloda éttermében megebédeltek. Este egy hamisítatlan ír pubban vacsoráztak és sokáig hallgatták az öttagú zenekart.
Otthon, fürdés közben Iván nem bírt magával, és amikor lefeküdtek Évát elnyomta az álom. Elég sok sört elfogyasztott a nap folyamán, és ez meg a hosszúra nyúlt szappanozás gyorsan álomba ringatta.
Reggel arra ébredt, hogy a hálószobába az ajtó résein belopakodott a friss kávéillat. Meztelenül kibotorkált az étkezőbe, de a kávéig nem jutott el, mert Iván a nappali szőnyegén megbosszulta, hogy este túl gyorsan elaludt. A nagy hempergés közben kiszállt fejéből az álom, és meg is jegyezte:
- Ébresztésben verhetetlen vagy.
- És az esti szappanozásban?
- Olyan finom szappanom még nem volt, mint a te két kíváncsi kezed.
- Örülök neked. Akkor megegyezhetünk, hogy ez a kis repülőút megérte. Három hét múlva hazamegyek, készülj fel arra, hogy éjjel-nappal szeretkezni fogunk.
- Ne csigázz, mert mindjárt lemondom a városnézést.
- Tudod mit, városnézés után megebédelünk, és amikor hazajövünk a csomagodért, még teszünk a lakásban egy búcsúkört.
- Az nagyon jó lesz.
Még megnéztek néhány patinás épületet a városban, egy órakor megebédeltek, azután hazamentek búcsúzkodni.
Éva az esti járattal hazarepült, nagyon jól érezte magát az elmúlt napokban. Amióta Ivánnal él megszokta a jót. Testileg és lelkileg kiegyensúlyozottnak érezte magát.
A következő hét végén ismét találkozott barátaival. Nyolcan jöttek össze egy budai kisvendéglőben, és beszélgettek a régi szép időkről. Éva meghívta a csapatot következő hét végére a lakásukra, megbeszélték, hogy halászlét főz túrós csuszával, és még valamit azoknak, akik nem szeretik a halat.
A lakás Budán volt, közel a Duna parthoz, egy társasház negyedik emeletén. Nyolcvan négyzetméter, és a Dunára néző harmincöt négyzetméteres tetőterasz. A terasz egyik sarkában egy kis faház, amit tárolónak használtak. Volt egy nagy kerek szürkére eloxált alumínium asztal, vastag üvegnek látszó műanyag lappal, és hozzá hat karosszék sűrű csíkosra mintázott műanyagból fonott ülő és hátrésszel. Ugyanilyen két napozóágy, és sok alacsony növésű tuja dézsákban a terasz két oldalán. A berendezéshez tartozott még egy gázüzemű flekkensütő, bordázott és sima sütőfelülettel, két nyílt lángú égővel a főzéshez. A faházban volt egy vastag kazánlemezből készült lábakon álló domborított fenekű fatüzelésre alkalmas tűztér, bográcstartóval. És volt három különböző bogrács, egy tizennégy literes rozsdamentes fazék, és sok minden egyéb kellék, ami egy nagyobb társaság ellátását szolgálta.
Éva pénteken délelőtt elment a nagycsarnokba bevásárolni. Vett három kiló halaprólékot, benne egy nagy pontyfej, egy harcsafej, vegyes nyesedék, két apró keszeg és két kárász. Vett még egy négy és fél kilós pontyot, amit kifiléztek, egy szép szürkeharcsa törzset, egy kiló belsőséget, és egy nagy fagyasztott kecsegét. Ez utóbbit ott hagyta, hogy kiolvadás után filézzék ki, munka után visszajön érte. Vett még bélszint, zöldségeket, és gyümölcsöt. A titkárságon dolgozó egyik lány kísérte el, az egyetlen kolléganője, akivel összebarátkozott. Amikor elhívta, bevallotta a nőnek, hogy a segítségért csereüzletet ajánl.
- Holnap bevezetlek a baráti társaságomba, dolgozz meg érte. Segítesz cipekedni, és hazafuvarozol, aztán visszajövünk az irodába.
- Rendben, holnap segítsek előkészülni? A főzésben nem veszed hasznomat, de nagyon jó kukta vagyok.
- Köszönöm, nem feltétlen szükséges, egyedül is boldogulok. De ha jobban szeretnél a társaságomban lenni, eljöhetsz, majd főzés közben elborozgatunk.
És ha már kocsival voltak, a közeli közértben Éva bevásárolt, sör és üdítő készletét feltöltötte, és vett három bagettet. Kolléganője megígérte, hogy másnap tizenegy órakor jön, és a friss kenyeret hozza a halászléhez.
Másnap reggel Éva előkészült a halaprólékokat megpucolta, a ponty és kecsegefilézésből megmaradt részeket is megtisztította, és az egészet feltette a nagyfazékba főzni. A harcsa és a kecsegefiléből féltenyérnyi szereteket vágott, és a maradékot is a fazékba tette. Amíg az alap lé lassan főtt, lesózta a halszeleteket és betette a hűtőbe. A ponty filét kézzel végigsimította, kivágta a szálkás részeket, amit még talált benne, az is ment az alap lébe. A filét sűrűn beirdalta, és felcsíkozta, abból majd frissen készít haltepertőt. Kicsit lesózta, és az is ment a hűtőbe. Ezután készített egy avokádó krémet. Az érett avokádót a héjából kikanalazta és lecsepegtette egy kevés citromlével, hogy ne barnuljon meg. Beletört két főtt tojást, belereszelt egy kis fej hagymát, hozzákevert egy kevés vajat és mustárt, megsózta, borsozta. Következett a szardellakrém, a halakat összetörte, apróra vágott kapribogyóval, kevés vajjal, csipet római köménnyel, oreganoval, és saját olajával jól kenhető krémmé keverte. Elkészítette a haltepertő mártogatósát, tejfölből, majonézből, sok zúzott fokhagymából, csipet mustárral, sóval és porcukorral ízesítve. A bélszínt fél centis szeletekre vágta, sózta, borsozta, curryvel megszórta, és serpenyőben mindkét oldalát kérgesítette.
Közben megérkezett kolléganője, gyorsan ittak egy pálinkát, és Éva bemutatta a lakást. Azután kolléganője kapott egy kötényt, és nekiállt a hal alap lé lepasszírozásához. Éva megtisztította a burgonyát, egy kis szerkezettel hasábokra vágta, és vízbe tette.
A lepasszírozott levet egy sűrű szűrőn átszűrték, és egyharmadát a halfőző bográcsba tették, a maradékot hidegvíz fürdőbe állított fazékban lehűtötték, majd Éva két adagban lefagyasztotta. Még előkészítették a bográcstartóban az aprófát, a begyújtó kockákkal, és várták a barátokat. Négy órakor Éva nekiállt a főétel elkészítésének. A teraszon a flekkensütő egyik gázégőjén megsütötte a hasábburgonyát, a másikon elkészítette a bélszínt. Hagymát párolt, rászórta a szeletelt gombát, és amikor az is félig megdinsztelődött, a mirelit zöldborsóval együtt párolta tovább fedő alatt. Közben sózta, curryvel megszórta. Rátette az átsütött bélszín szeleteket, és jól összekeverte, amikor a burgonya elkészült, a tetejére tette, és együtt párolta a legkisebb lángon fedő alatt. Kolléganője az előző nap felszeletelt bagetteket elrendezte egymás mellett egy tepsiben, kevés olajat aláöntve a sütőben megsütötte mindkét oldalát. A gyengéden megpirult kenyereket kitette két nagy tálra, az egyiket megkente a szardellakrémmel, a másikat az avokádóval. Minden szelet kenyérnek egyik végére rátett egy főtt tojásszeletet, és a szardellás falatkákon lévő tojás közepére egy kapribogyót, az avokádósra meg kevés piros aranyat nyomtak. A burgonya sütőolajában Éva kissé pirosra sütötte a ponty csíkokat, kitette egy üvegtálba, és rászórt egy kevés pirospaprikát, csak a látvány kedvéért.
Ahogy elkészült megérkezett Feri és Anna, bemutatta őket kolléganőjének, Ferire bízta, hogy gyújtson alá a halászlének, és ment rendbe szedni magát. Közben jöttek a többiek is, amikor Éva előkerült, már a teraszon kabátban falták a haltepertőt, a mártogatóssal, és pálinkáztak. Felforrt a halászlé, először beletette a kecsegét, öt perc múlva a harcsát, végül a belsőséget.
Az égő bükkfa kellemes illata keveredett a halászlé illatával. Ehhez társult a boróka, őszibarack és szilvapálinka aromája. A tűzhely felől időnként a curry is besegített ebbe az ínycsiklandozó illatorgiába, ami betakarta lágyan, mint hullámzó habok az egész teraszt. Már mindenkire hatott az alkohol, és a haltepertő is csak segítette az éhségérzetük kiteljesedését. A társaság egy része a teraszon maradt, a kényelmesebb fele az étkezőben foglalt helyet. Éva úgy adagolta a halászlét, hogy mindenkinek a táljába jutott egy szelet a harcsából, egy a kecsegéből, és kevés belsőség is. Elindult a cserebere, volt, aki az ikrát szerette, mások a haltejet. És a friss parasztkenyérrel úgy falták a vacsorát, mintha szibériai hadifogságból tértek volna haza. Mindenki legalább kétszer kért, de a bátrabbak három tányérral is ettek. A bélpoklosabb vendégek még a bélszínt is megkóstolták. A vacsorához villányi, egri, francia vörösbort, és Badacsonyi Szürkebarátot ittak, de közben az asztalon lévő pálinka is elfogyott, természetesen a bogrács is kiürült. Mindenki megesküdött az életére, hogy ilyen jó halászlét még nem evett. A pálinkák közül Iván saját főzésű őszibarackja volt a favorit.
A következő órákban a lakásban beszélgettek, nevetgéltek, anekdotáztak, egy kicsit táncoltak is. A dohányosok kijártak a teraszra, sötétedés után mindenki megcsodálta a csodás panorámát, a Dunával, a kivilágított Parlamenttel és a hidakkal. Kilenc óra után pusztították el a felmelegített bélszínt, és előkerültek a vendégváró falatok, továbbá egy előre elkészített gyönyörű paraszttál.
Éjjel kettőre, mire a társaság hazament, minden elfogyott, a kenyér utolsó szeleteit libazsírral, és lilahagymával ették meg, már aki még bírta gyomorral. De jócskán megcsappant Éva pálinkás, boros és sörös készlete, miközben az internacionalista vendégek viszkiztek, vagy konyakoztak.
Feri és Anna aznap éjjel a vendégszobában aludtak, és eredetileg úgy tervezte, hogy munkatársnőjét is ott tartja, hogy ne kelljen taxiznia Kőbányára. De erre nem került sor, mert egyik barátjuk közeli lakásán töltötte az éjszaka maradékát, és mint kiderült, a következő napot és éjszakát is.
Reggel úgy tíz óra tájban, mikor Éva és Anna felébredtek, Feri már friss brióssal és kávéval várta őket. Napközben az előző este romjait hármasban takarították el és közben beszélgettek.
- Hogyan tervezitek a jövőtöket?
- Nincs semmi kőbe vésve. Ha lediplomázok, és találunk Pesten megfelelő állást, lehetőleg mindkettőnknek, akkor összeházasodunk, és költözünk.
- Ferinek van munkája, mindegy hol lakik.
- De stabil bejelentett állást akar a családalapításhoz.
- Lakás?
- Nézegetjük a neten a lehetőségeket, de még csak ott tartunk, hogy az árakat mérjük fel.
Karácsony előtt hazajött Iván, néhány napot az irodában dolgozott, és éjszakánkét lepedő akrobatikus mutatványaikkal voltak elfoglalva.
Karácsony szenteste, és másnap Szegeden volt a szüleivel, huszonhetedikén az intercityvel utazott vissza.
A két ünnep között nem dolgoztak, síeltek a Mátrában, korcsolyáztak a Városligetben, és szilveszterkor három napra elmentek egy wellness szállodába.
Január másodikán kezdtek dolgozni, reggel évnyitó értekezlet volt. A vezér mellett két oldalán idegen arcok ültek. És robbant a bomba, a cégben az állami hetven százalékot érő részvénypakettet a minisztérium eladta a vezértől jobbra ülő úriembernek. Az új többségi tulajdonosról név szerint már mindenki hallott, az éppen regnáló kormánypárt belső köreihez tartozó vállalkozó volt. A másik oldalon az új vezérigazgató ült, az eddigi vezér a többségi tulajdon eladása miatt lemondott. Az új tulajdonos bejelentette, hogy a társaság elnökeként a napi munkába nem vesz részt, minden feladatot átadott az új vezérigazgatónak
A kollégák lógó orral mentek dolgozni, mindenki úgy érezte, ez a változás nem sok jót ígér.
Iván este elrepült, és másnap délelőtt kapott egy üzenetet, hogy a cégtől kirúgták, a felmondási idő alatt munkájára nem tartanak igényt. A levelet postán is kézbesítették részére.
Az új vezér a megbízónak is írt levelet, melyben tájékoztatta, hogy Iván munkáját hamarosan másik kolléga veszi át. A levelet és a szerződésüket az ír jogászok két napig vizsgálták, és megszületett a válasz. A szerződést azonnali hatállyal felmondták a 18.B) pont alapján. Ebben az szerepelt, hogy a helyszíni megbízottban bekövetkező változást a megbízónak jóvá kell hagyni. Közölték továbbá, hogy a 18.C) pont alapján a még hátralévő vállalkozói díjat - ez egy harmada volt a teljes összegnek - nem fizetik ki, valamint a 18.C) pont alapján benyújtják kötbérigényüket. Kiszámolták, ez fele volt a visszatartott összegnek.
Iván aznap este skypen beszélt Évával, és tájékoztatta a történtekről.
- Maradjon szigorúan köztünk, a megbízó felajánlotta, hogy ha aláírok egy három éves menedzserszerződést, a fizetésem mellett megkapom azt a pénzt, amit lekaszálnak a cégtől.
- És már döntöttél is?
- Nem lehet visszautasítani, a fizetésem az ötszöröse lesz, az otthoninak, kiegészítve nagyon sok egyéb szolgáltatással. Azt szeretném, hogy gyere ki, és éljünk itt.
- Ez most nagyon váratlanul jött, és én mit csináljak ott kint.
- Éva annyi pénzt kapok, hogy neked nem kell dolgozni.
- De én nem akarok örökös háziasszony lenni, kell az értelmes munka, és most még van.
- Igen, két napig, de ha megkapják a megbízó felmondó levelét, kizárt, hogy téged ott tartsanak.
- Akkor most nyugodtan beszélgethetünk, mert a történtek után nem tudok elaludni. Keress valamilyen kreatív munkalehetőséget, talán új főnökeid tudnak segíteni. Én is elkezdem bújni az internetet. Ha van mit csinálni, átgondolom életem alapos felforgatását.
Négy nap múlva az új vezér hívatta Évát és közölte, hogy ki van rúgva. Éva az idegességtől remegett, legszívesebben elsírta volna magát, de ennek a tetűnek nem adhatja meg ezt az elégtételt. Számított az eseményre ezért felkészült a beszélgetésre.
- Mit szólt ehhez a döntéshez a közvetlen főnököm.
- Ő szeret téged, de a személyi döntéseket én hozom meg.
- És a tulajdonos tudja?
- Nem, de ő nem szól bele a cég vezetésébe.
- Azért melegen ajánlom, hogy tájékoztasd, és kérd meg, hogy a minisztériumban kérje ki a véleményét Szentey Ákosnak.
- Te ismered a miniszterhelyettes urat?
- Amit akartam, elmondtam, most megyek pakolni.
- Éva, ne szaladj, ülj le. Honnan ismered Szentey urat?
- Bár nem tartozik rád, de válaszolok, jó barátok vagyunk.
- Ez így más megvilágításba helyezi a történteket, tekintsd a beszélgetésünket úgy, hogy meg sem történt.
- Ezt nem tehetem, tudnod kell, hogy nem rúghatsz bele az emberekbe, legalább is belém biztosan nem.
- Még egyet kérdeznék, Iván is jóban van az államtitkár úrral?
- Erre nem kívánok válaszolni, de este beszéltem vele és nem akar a céggel tovább együttműködni, semmilyen formában. Úgyhogy ne is próbálkozz.
- Azért megpróbálnád rábeszélni, hogy semmisítjük meg a levelezésünket? Vagy tárgyaljuk újra a menedzser szerződését jobb feltételekkel.
- Erről nem beszélek vele, élvezettel nézem, hogyan fősz meg a saját levedben.
- Nem gondoltam, hogy ilyen bosszúálló vagy?
- Még te beszélsz? Iván tíz éve a cég szakmai motorja. Mindenki szereti, az, hogy most itt tartunk, neki köszönhető. Azt hiszem, hogy nincs miről beszélnünk a továbbiakban.
- Rendben, de neked nem mondtam fel.
- Már ez sem érdekel.
Így Éva maradt, és dolgozott egy pályázati kiíráson, aminek egy hét múlva volt a határideje. Két nappal a határidő lejárta előtt a teljes pályázati anyagot át akarta adni a vezérnek, aki közölte, hogy nincs rá szükség, külső szakértőkkel elkészíttette, és már beadták.
Éva majd felrobbant a dühtől.
- Akkor négy ember feleslegesen dolgozott két hétig. Illett volna szólnod, hogy álljunk le.
- Nem is tudtam, hogy dolgoztok rajta.
- Hogy te mekkora kamugép vagy, a munkaértekezleten beszámoltam róla.
- Jó akkor nem figyeltem oda, de olyanok készítették el a pályázatot, akik biztosra mentek, meg fogjuk nyerni.
- Éva szó nélkül otthagyta a vezért. Még a helyén is dühöngött, amikor főnökasszonya bejött a szobába.
- Ne izgasd magad, az ilyen alakok jönnek-mennek, mi meg maradunk.
- Szeretném én is ötvenéves koromban ilyen nyugodtan nézni a világot.
- Hidd el, így fogod nézni. Ötven év, egy házasság, két gyerek, és mindjárt más színben látod az eseményeket.
- Éva elmosolyodott, Anikó mindig meg tudja nyugtatni. Mond egy kibővített mondatot, és máris lecsillapodik.
- Ugye tudod, hogy szeretek veled dolgozni, jó főnök vagy.
- Te viszont pocsék munkatárs, azon kívül egy hisztis csitri.
- Na, azért ennyire ne dicsérj, miért jöttél?
- Kérem a pályázati anyagot, ezzel még robbantani fogunk.
- Nem értelek, de mindegy, tessék, itt van. Mit akarsz vele tenni?
- Csak légy türelmes, ha eljön az ideje, megtudod.
Február elején a vezérigazgató büszkén számolt be, hogy megnyerték a tendert, húsz százalékkal drágábban, mint amit Éva kalkulált.
A hangulat a cégnél elviselhetetlen volt, már erősen gondolkodott azon, hogy kimegy Ivánhoz, bár még nem találtak munkát. De aztán robbant az Anikó ígérte bomba. A tenderen részt vevő három cég a közbeszerzési hivatalnál panasszal élt, és a hivatal megállapította, hogy a beadott pályázat nem felelt meg a kiírásnak. Kötelezte a kiírót, hogy a pályázatból őket zárja ki, és hirdessen új győztest.
Két nap múlva az elnök hívatta Évát az irodájába. Amíg a titkárságon várakozott, hallotta, hogy az elnök üvölt valakivel. Amikor csend lett, lógó orral jött ki a vezérigazgató, és szó nélkül távozott.
Éva bement az elnökhöz, és azt látta, hogy nyoma sincs arcán az előbbi dühkitörésnek, nagyon udvariasan, már-már baráti hangon mutatott neki helyet az egyik fotelben, és megkérdezte, hogy mivel kínálhatja meg, de ő nem kért semmit.
- Kislány, a lényegre térek, ezt a névjegykártyát Ákos küldi neked, és kéri, hogy egyeztess a titkárnőjével egy időpontot, szeretne veled találkozni. Na, miért lepődtél meg ennyire?
- Őszinte leszek, Ákos nevét csak fegyverként használtam, nem gondoltam, hogy ez a lógó orrú patkány valóban megkér téged, hogy beszélj Ákossal rólam.
- Nos, megkért, és ez volt az egyetlen jó, amit rövid regnálása alatt tett a cégnél.
- Jól értem, kirúgtad?
- Ahogy mondod.
- Akkor most mégis kérek valamit, muszáj inni erre a jó hírre.
- Na, ez a beszéd. És akkor elmondom miért kérettelek. Ákos olyan szuperlatívuszokban beszélt rólad, hogy szeretném kikérni a véleményedet néhány dologban. Először is szeretném, ha Ivánt rábeszélnéd, hogy maradjon, lényegesen magasabb pénzért.
- Annyit nem tudsz neki fizetni, az új munkáltatója a jelenlegi fizetésének az ötszörösét kínálja.
- Akkor ez valóban nem megy. Viszont te több mint négy hónapja vagy a cégnél, tudsz valakit ajánlani a helyére?
- Miért nem a főnökömet kérdezed erről?
- Mert őt nem dicsérte annyira Ákos, mint téged.
- Nyilván azért mert nem ismeri, hidd el Anikó szuper munkaerő, és kiváló főnök.
- És nagyszerű stratéga, tegnap elküldte hozzám az általad készített pályázatot, amivel megnyertük volna a tendert.
- Á, szóval erre mondta, hogy ezzel még robbantani fog.
- Ügyes nő, egyetlen apró gesztussal megszabadult attól az idiótától, akit a nyakatokra ültettem. A következő vezérigazgatót körültekintőbben választom ki. De térjünk vissza arra, hogy miben kérem a segítségedet. Tudsz javasolni valakit a kollégák közül, aki átvehetné Iván munkáját?
- Igen, van ilyen személy, de nem fogja vállalni, mert nincs semmi biztosíték arra, hogy nem hozol a nyakára egy másik idiótát.
- És ha megígérem, hogy a vezérigazgató kiválasztásában kikérem a két helyettes véleményét?
- Elnök úr, muszáj neked a pártod köreiből választani vezérigazgatót?
- Nem muszáj, de látom, hogy valamin spekulálsz. Egyébként kérhetlek arra, hogy hívjál a nevemen?
- A János megfelel?
- Tökéletes. Na, mondd, milyen ötlet született abban az okos és szép fejedben.
- Te most flörtölsz velem?
- Csak nem zavar?
- Dehogy, én nőből vagyok. Szóval mit szólnál ahhoz, hogy Anikót nevezed ki vezérigazgatónak, az eddigi szakmai munkájának megtartása mellett? Ebben az esetben Kovács Ferit javasolnám Iván utódjának. Anikónak megadod a vezérigazgatói fizetést és státuszt, de változatlanul ő irányítaná az összes nem szoftveres területet, úgy, mint eddig. Feri kapja meg Iván fizetésének a nyolcvan százalékát, és továbbra is készíthet programokat, amit ugyanúgy kifizetsz neki, mint korábban. Anikó tíz évvel a nyugdíja előtt erkölcsileg és anyagilag is eljut a csúcsra. Feri meg azt csinálhatja, amit szeret, csapatot építhet és mellette programozhat. Te is jól jársz, miközben megspórolsz egy vezetői munkahelyet, kapsz két kiváló munkatársat. Csak hab a tortán, hogy ez a kollégáknak is nagyon tetszene.
- Nem semmi csaj vagy. Azt hittem Ákos csak túloz, amikor téged dicsért, de tévedtem. Mondd, nem akarsz a legbelsőbb titkos tanácsosom lenni?
- Nem, és mivel a két vezető munkatársaddal megfogtad az isten lábát, nincs is erre szükséged.
- Éva te egy kincs vagy. Anikóval most beszélek, szervezel nekem Ferivel egy találkozót?
- Mikorra szeretnéd? Hétfő reggel jó lesz?
- Kiváló, nyolc órakor várom a fiút.
- Megengeded, hogy előtte felkészítsem?
- Természetesen, készítsd fel, hogy nem kap a "nyakába egy idiótát".
Ezen a megjegyzésen mindketten nevettek, miközben Éva távozott. Két és fél óra múlva főnökasszonya bement hozzá, mosolyogva és megkérdezte.
- Megszorongathatlak?
- Akkor gratulálhatok, vezérigazgató asszony?
- Te egy angyal vagy, imádlak.
- Már nem vagyok pocsék munkatárs, és hisztis csitri?
- Tudod, milyen perverz vagyok, épp ezeket a tulajdonságokat szeretem benned.
- Átkarolta Évát, és nagyon hálás volt a közbenjárásáért.
- Később a lány felhívta telefonon Ferit, hogy tájékoztassa.
- Mikor jössz Pestre?
- H meghívsz az ágyadba.
- Te disznó épp arra készülök, de hozd el a menyasszonyodat is.
- Mit találtál ki?
- Hétfő reggel jelenésed van az elnökünknél.
- Engem is ki akarnak rúgni?
- Mondom, hogy az elnöknél lesz randid, a vezérigazgató már ki van rúgva. De te ezt nem tudhatod.
- És mit tudhatok?
- Úgy gondolja, te alkalmas lehetsz Iván munkáját átvenni.
- Micsoda, ez hogy jutott eszébe?
- Szerintem rosszat álmodott.
- Biztosan te mesterkedtél valamit.
- Ha te mondod. Mikor jöttök?
- Még megbeszélem Annával, majd visszaszólok.