3. Egyetemi évek

Éva korán elfoglalta a kollégiumi szobáját, még volt három egész napja a tanítás kezdetéig. A reggeli Intercityvel utazott, és szobatársát csak délutánra várta. Elpakolta a magával hozott ruháit, és felment a Gellért hegyre. Még nagyon kellemes volt az idő, sétált a szabadság szobor előtti dombon és egy bozótos területen félmeztelenül napozott. Csak késő délután ment vissza a kollégiumba. Vásárolnia nem kellett, otthonról több napra elegendő élelmiszert hozott.

Kati este érkezett, kipakolt, ami nem volt egyszerű, a sok étel, amit mindketten hoztak nem fért el a kis hűtőszekrényben. Éva megszerezte a szomszédos két szoba kulcsát, és volt alkalmilag három hűtőjük.

Este elmentek a belvárosba, sétáltak a Váci utcában, és tíz óráig a gödörben voltak, utána felkerestek egy romkocsmát.

Másnap későn keltek, a hazaiból megebédeltek, és mentek a Gellért fürdőbe. Készítettek maguknak szendvicseket az otthonról hozott rántott húsból, és záróráig maradtak. Este a pesti Duna parton sétáltak, utána megnéztek egy másik romkocsmát.

A hónap utolsó napját pihenéssel töltötték. Délelőtt a két szomszéd szoba hűtőszekrényeit kiürítették, és a kulcsokat visszaadták a portán. Még éppen időben, mielőtt társaik elfoglalták szobájukat.

Éva elhatározta, hogy Ferit nem hívja, megvárja, hogy ő jelentkezzen. Ugyanakkor felhívta azt a két tanítványát, akikkel a nyári szünet előtt megbeszélték, hogy tovább folytatják a tanulást. Minden tartaléka elfogyott, fontos volt, hogy mielőbb pénzhez jusson. Két tanítványa már várta a megbeszélt órákat, egyikük még azt is kérte, hogy hetente kétszer találkozzanak, szeretne mielőbb középfokú vizsgát tenni. Ha Feri is jelentkezik, lesz heti négy-öt órája, az elég jövedelmet biztosít.

Elkezdődött az új tanév, de Feri nem adott életjelet magáról. Éva egy hetet várt, és kitett egy hirdetést, hogy vállal angol tanítást. Már másnap jelentkezett két új tanítvány, mindkettőt elvállalta, őket heti egy alkalommal kell tanítania.

Újabb két nap telt el, amikor Feri felhívta. Egy közeli presszóban találkoztak, ebből Éva tudta, hogy valami történt a nyáron. A találkozáskor baráti puszival köszöntötték egymást, és a fiú mindjárt a tárgyra tért.

• Amikor lefeküdtünk először, azt mondtad, ha jön valaki, mondjam meg, és akkor marad a barátságunk. Most is így gondolod?
• Igen pontosan így. Ezek szerint van valakid.
• Igen megismertem egy lányt, és fontos lett számomra.
• Korrekt vagy, ahogy kértem. Ha akarod, maradhat a barátságunk, természetesen szex nélkül.
• Köszönöm, még otthon elkezdtem magamban tervezni, hogyan mondjam el neked. És mostanáig vajúdtam, mit mondjak, azért nem hívtalak eddig. Abban bíztam, hogy te is találtál valakit, azért nem hívtál egész nyáron.
• Nincs semmi baj, nem voltunk egymásba szerelmesek, nem kell szakítani. De szeretem a kapcsolataimat rendben tudni, a barátit is. Az angolt folytatjuk?
• Természetesen, még nem vizsgáztam le. Szerinted mikor leszek alkalmas arra, hogy a középfokúnak nekifussak?
• Ebben a tempóban még egy év.
• Tudjuk gyorsítani?
• Az a helyzet, hogy vállaltam új tanítványokat, mert nem jelentkeztél. És mint tudod, én ebből tartom fenn magam. De majd átszervezem, hogy naponta két tanítványt berakok az időrendembe, és akkor belefér, hogy többször is találkozzunk.
• És a hét végi bulikon ragaszkodom a társaságodhoz.
• Mit szól ehhez a barátnőd, hogy velem akarsz buliba járni?
• Mindent tud rólad, többet, mint te önmagadról. Ha veled járok el a megszokott társaságunkba biztonságban érezheti magát. Te akkor is megóvod az ő érdekeit, ha többet iszom, és elvesztem az önkontrolt.
• Erre mérget vehetsz.
• Lesznek hétvégék, amikor itt lesz nálam a barátnőm, de természetesen, ha buli van, hármasban megyünk. Legalább megismered. Tetszeni fog neked, és szeretném, ha összebarátkoznátok.

Éva átszervezte munkarendjét. Hétfőtől péntekig esténként minden nap másik tanítványával foglalkozott, és két tanítványával még hét végén is. Ha valakinek a hét vége nem volt jó, az órákat hétköznapra áttették. Nagyon szoros lett a programja, de szüksége volt a pénzre, ezért örült a nagyobb leterhelésnek. Szülei havonta ötvenezer forinttal járultak hozzá költségeihez, és még ötvenezret fizettek be egy a nevére szóló bankszámlára. Ebben az évben megkapta a maximális ösztöndíjat, és a tanításból befolyt pénzével együtt volt havonta százötvenezer forintja. Szórakozásra keveset költött, havonta egy színház és egy mozi látogatás fért bele az idejébe. A hét végi bulikra változatlanul nem kellett költenie, így jól kijött a pénzéből. Amit megtakarított, befizette a számlájára, ez átlagosan havi ötvenezer forint volt.

Szobatársával változatlanul jó viszonyban volt, de most kevesebbet voltak együtt. Katinak több szabadideje maradt, új barátokat szerzett, gyakran hét közben is eljárt velük szórakozni. Kevesebbet tanult, mint Éva, és külön munkája sem volt. Szülei jól ellátták pénzzel, a gazdálkodásból származó hasznot egy szem lányukra költötték.

Szeptember utolsó szombat estéjén egy partira voltak hivatalosak. Feri ekkor mutatta be Évának új szerelmét. A két lány csodálkozva nézett egymásra, kiderült már találkoztak.

• Éva, olyan ismerős vagy nekem, találkozhattunk mi korábban?
• Jó egy éve Balatonalmádiban a panzióban voltam egy hétig, és te szolgáltál fel. Arra is emlékszem, hogy Anna a neved.
• Igen, már emlékszem, egy szőke fiúval voltál.
• Jól emlékszel, akkor még vele jártam, az volt a búcsúnyaralásunk. Ő Szegeden maradt, nem volt értelme a kapcsolatunkat fenntartani.
• Miért? Látod mi is távkapcsolatban vagyunk. Én Sopronban járok egyetemre. Ha tudunk hetenként, ha nem kéthetenként találkozunk.
• A mi esetünk más. A kollégiumba nem vihettem volna a barátomat, és hetente hazautazni nekem túl nagy anyagi és fizikai megterhelést jelentett volna. Persze, ha tomboló szerelem lett volna közöttünk, másként döntünk.

A buli alatt a lányok még tovább beszélgettek egymással. Most sokan voltak jelen, nyár után ez volt a társaság első közös rendezvénye. Éjjel háromkor mentek haza taxival. Évát kitették a kollégium előtt, és Feriék mentek tovább a fiú lakására.

Az év nagy része csendben telt sok tanulással, heti hétszer másfél óra külön tanítással, és nagyon kevés pihenéssel, csipetnyi szórakozással.

Ebben a tanulmányi évben nem volt komoly kapcsolata. Két személlyel volt viszonya, egyik két alkalom után megszakadt, és a másik sem bizonyult tartósnak.

Annával olyan jó kapcsolatba kerültek, hogy a nyári szünetben a segítségével munkát vállalt abban a panzióban, melyben két éve még vendégként fordult meg.

Év végén elbúcsúzott szobatársától, aki megígérte, hogy néhány napra igénybe veszi a balatoni panzió szolgáltatását, és ott találkoznak.

Éva két napot töltött Szegeden a szüleinél, egész idő alatt régi haverjaival lógott, aztán elutazott Balatonalmádiba. Anna a vasútállomáson várta apja kocsijával, és együtt mentek fel a dombra a panzióba. De előbb barátnője megmutatta a két házzal arrébb lévő otthonát. A szüleivel lakott és a bátyjával, aki szintén Sopronban tanult. A két testvér év közben közösen bérelt egy két szobás lakást.

Anna testvére alaposan megnézte Évát, de ez nem lepte meg, barátnője előre figyelmeztette, hogy bátyja bukik az olyan nőkre, mint Éva. Úgy fogalmazott, hogy testvére mell buzi. Anna szerint szerencséje, hogy most éppen van barátnője, mert állandóan ott koslatna Éva nyomában. Egyébként is csak néhány napig lesz itthon, mert a barátaival mennek az Adriára.

Most a nyári munkájuk idején Éva Anna szüleinek házában fog lakni, van egy kis vendégszoba, ott elhelyezkedett, és már mentek is át új munkahelyére.

A panzióban nagy változások voltak. A tulajdonosok megvették a szomszédos épületet, ami korábban egy vállalat üdülője volt. Új tulajdonukat folyamatosan újították fel, jelenleg az épületben nyolc szoba már használható. A panzióban csak hét szoba van, így a forgalmuk a nyári szezonban megduplázódott. A régi éttermet is kibővítették az előtte lévő terasz beüvegezésével.

Éva a személyzetet, mint régi jó ismerősöket üdvözölte. A két lány lett a nyári kisegítő mindenes, napközben takarítottak, részt vettek a konyhai előkészítésben, és felváltva egyikük az étteremben is dolgozott, ha a vendégforgalom ezt megkívánta. Ugyancsak felváltva egyikük reggel fél hétkor kezdett, és a reggeliztetésben vett részt. Este mindketten az étteremben dolgoznak, és a forgalom függvényében mehettek haza aludni.

Minden nap három és hat óra között volt szabadidejük. Hét vége nincs, szabad nap sincs. Éva a hetven napos munkáért kapott ötszázezer forintot tisztán, és napi háromszori étkezést.

Ha reggel ügyeletes volt, hat órakor kelt, és fél óra múlva már dolgozott. Más napokon kilenckor kelt fel, és fél tízkor kezdte a munkát. Ha jó idő volt, háromkor lementek a Balaton partra, de hat órakor már az étteremben serénykedtek. Esténként egyikük kilenc órakor mehetett aludni, és másnap reggel fél hétkor kezdte a munkát. A másik addig volt az étteremben, amíg a forgalom megkívánta, legtöbbször éjfél és egy óra között engedte el őket a tulajdonosnő.

A hangulat nagyon jó volt a csapatban. Főnökasszonyuk igazi tűzről pattant menyecske, mindig jó kedvű, és barátságos. Férje nagyon jó fej, csendes, megfontolt ember. Napközben intézte az adminisztrációt, és a beszerzéseket. Este óriási repertoárral szórakoztatta a vendégeket szintetizátorán, és énekelt. Játszott szalonzenét, modern rockot, operettet, magyar nótát. A pincér fiú meleg volt, de nagyon jó haver. Szorgalmas, segítőkész, udvarias. A takarítónő igazi falusi asszony, de kedves, szorgalmas és pedáns nő. A szakács a főnökasszony öccse, vékony beteges kinézetű férfi, aki egész nap öt szónál többet nem beszélt, de jól főzött. Már két nap után látható volt, hogy Éva konyhai munkájával elégedett, ha a keze alá dolgozott. Ilyenkor időnként a főzésbe is besegített.

Éva vett két könnyű fehér vászonnadrágot, mindig ezekben dolgozott, hogy lábait elrejtse. De mert a mellei nagyon impulzívak voltak, és szép arccal áldotta meg a teremtő, gyakran vette észre, hogy a férfiak rajta legeltetik a szemeiket. Ezt már megszokta, nem zavarta, ha hosszasan nézik. A főnökasszony határozottan örült ennek, jót tett a forgalomnak a lány jelenléte. Ha Annával együtt dolgoztak, a férfiak szeme folyamatosan ugrált, vagy az ő melle, vagy barátnője lába volt a céltábla. Meg kell hagyni, hogy Anna teste olyan, mint egy manökené. Egyenes vékony lábak, hosszú combokkal. Darázsderék, arányos, formás csípő, és popsi. Arca átlagos, haja semmilyen barna, és mellei bár formásak, de tinédzser méretűek. Egy alkalommal Éva megkérdezte a lányt:

• Te soha nem hordasz nadrágot?
• Csak télen. Olyankor a kutya sem vesz észre. De ilyenkor miniszoknyában, vagy sortban minden férfi a lábaimon legelteti a szemét. Az én adottságaim deréktól lefelé piszkálja fel a másik nem szépérzékét, ellentétben veled.
• Hát igen, kettőnkből lehetne egy jó nőt csinálni.

A panzióban nagyon sok visszatérő vendég volt, több mint a fele Németországból jött. Volt olyan is, aki már tíz éve itt tölti három hetes szabadságát. Éva velük angolul beszélt, ha nem boldogult, a személyzet többi tagja tudott németül, barátnőjét is beleértve.

Feri július elején egy hét végét töltött Annánál, azután elutazott a szüleivel a szokásos külföldi nyaralásukra. Augusztusban, amikor visszajöttek ismét lejött Sopronból, és velük maradt a hónap végéig. Éva igyekezett barátnőjét tehermentesíteni, hogy napközben is több időt tölthessen el Ferivel, de ez további terheket jelentett számára. Minden nap hulla fáradtan esett be az ágyába, sokszor egész éjszaka meg sem mozdult, úgy aludt reggelig, ahogy éjjel lefeküdt.

Egész nyáron két alkalmi szexpartnere volt, mindkettővel a strandon ismerkedett meg. Csak arra voltak jók, hogy csillapítsák étvágyát. De ahogy Annának megfogalmazta, nem lakott jól, még előételnek is kevés volt a két fiú. Lett volna lehetősége még további alkalmi barátokat szerezni, de sem ideje, sem energiája nem volt rá. A vendégekkel meg nem tartotta etikusnak a kapcsolatépítést. Volt ugyan két olyan férfi, akikkel félre tette volna az etikát, de ők a párjukkal voltak, így egy kis munka közbeni flörtön túl nem juthattak.

Éva szülei augusztus huszadikán néhány napot a panzióban töltöttek, és mindent fél áron kapták a szobát, az étkezést, és az italokat is. A tulajdonos ezzel kedveskedett a lánynak, akit nagyon megszerettek.

Megbeszélte édesanyjával, hogy már nem utazik haza, a ruháit majd csomagban elküldik a kollégiumba.

Szeptember elsején Annával együtt utaztak fel Budapestre. Ő ment a kollégiumba, és barátnője utazott tovább Sopronba.

Szobatársnője már berendezkedett, ő is elfoglalta helyét és lefeküdt pihenni. Kati este elment a haverokkal egy romkocsmába, és hívta Évát is.

• Gyere velünk, évnyitó bulit tartunk.
• Én most két hétig csak aludni akarok, hulla fáradt vagyok.
• Kár volt ennyit dolgoznod a nyáron.
• Ha az én szüleim is gazdálkodnának, és nem alkalmazottak lennének, nekem sem kellett volna dolgozni. De azért szeretlek, jó szórakozást.

Ismét folytatódott a megszokott verkli. A nap nagy részében Éva az egyetemen volt, minden este angolt tanított, utána tanult. Hét végére is maradt két tanítvány, ezeket az órákat igyekezett szombaton délelőtt letudni. Vasárnap szobatársával kirándultak, vagy a városban sétáltak. Régi megszokott társaságával csak a szombat esti bulikon találkozott, ahová Ferivel együtt mentek, vagy hármasban Annával, ha a lány Budapesten volt barátjánál.

Az egyik ilyen összejövetelen a társaság két tagja között heves vita alakult ki, mert politikai nézeteik eltértek egymástól.

Az a megosztottság, amelyik az egész országot kettészakította elérte az addig jól működő baráti társaságukat is.

A vita egy az egyetemek működését befolyásoló kormányzati intézkedés miatt alakult ki. Egyik barátjuk szidta az aktuális kormányt, míg másik társuk azzal vágott vissza, hogy az előző sem volt jobb. Ebből azután parázs szóváltás kerekedett. Majdnem mindenkinek volt véleménye, de láthatóan nem az érvek vitáztak, hanem a politikai meggyőződések. Éva azon kevesek egyike volt, akik megdöbbenve nézték miként fajul el ez az értelmetlen veszekedés. Már nem a felvetett probléma volt a téma, kizárólag az egymás ellen feszülő indulatok. Éva és Feri még egy társukkal hármasban próbálták a rendet helyreállítani, de miután látható volt, hogy ez reménytelen, mindhárman hazamentek, otthagyva a vitatkozókat.

A következő hétvégére szervezett bulin viszonylag kevesen voltak jelen. A házigazda Éva kérdésére elmondta, hogy nem hívta meg azokat, akik vele ellenkező politikai véleményt fogalmaztak meg az előző héten.

• Komolyan mondod, hogy ilyen ostobaság miatt nem hívtad meg őket?
• Nem akartam, hogy folytassuk a veszekedést.
• De hát ők is a barátaink, majd megbékéltek egymással.
• Ezekkel a komcsikkal?
• Feri, te mit szólsz ehhez?
• Ez az ő lakása, nem szabhatom meg, hogy kit hívjon meg.
• Te nem vagy ilyen opportunista, mi történik itt?
• Éva, a vendégem vagy, nem akarlak megbántani, de el kell döntened, hogy kinek az oldalán állsz, - mondta a házigazda.
• A normális emberek oldalán. Most hazamegyek, legközelebb akkor hívjatok, ha ezt a baromságot kipihenitek. Azért szerettem ezt a társaságot, mert utálom, hogy a politikusok kettészakították az országot. Ha ezt akarjátok leképezni a mi mikró környezetünkre, akkor ez már nem az én baráti köröm.
• Várj Éva, hazaviszlek, és teljesen egyetértek veled. Ti meg gondoljátok át, akarjátok e, hogy a korábbi baráti kört visszaállítsátok. Nem vagyok hajlandó külön találkozni veletek, és külön a csapat másik felével, - fogalmazta meg summásan Feri.

Három hétig Éva nem találkozott a társasággal. Feri mindkét csapattal beszélt több alkalommal is, míg egyezségre jutottak.

A balhé utáni negyedik hét végén újból találkoztak, de a legnagyobb bajkeverők, három fiú és egy lány kizárta magát a csapatból. Közülük az egyik fiú később miniszterhelyettes lett.

A hétvégi összejövetel az egyik barátjuk szüleinek rózsadombi házában zajlott, és órákon keresztül arról próbálták egymást meggyőzni, hogy a jövőben a társaságból száműzzék a politikát. Éva világosan megfogalmazta véleményét.

• Én azért járok közétek, mert mindig jól szórakoztam a társaságotokban. Utálom a magyar közéletet, éppen azért, amit négy hete itt a közösségünkkel is művelt. Ha legközelebb azt tapasztalom, hogy a politika szintjére süllyedtek, abból én köszönöm szépen nem kérek. És a magam részéről ezzel a monológgal lezártam a történteket.

Az élet ment tovább, a mókuskerék gyorsan pörgött. Éva napjai szigorú menetrend szerint zajlottak. Délelőtt és délután egyetem, minden este egy tanítvány, utána tanulás. Szombat délelőtt két tanítvány, este buli a barátokkal. Vasárnap szobatársával kirándultak, és a színház és mozi látogatást is vasárnap estékre ütemezte be.

Anyagi helyzete jó volt, a tanításból annyi pénzt össze tudott szedni, hogy minden hónapban szépen gyarapította a számláját. Úgy számolta, hogyha a következő nyarakat is végigdolgozza, az egyetem befejezése után valamilyen kis lakást tud majd venni magának. Spórolásának egyik záloga az volt, hogy sokat tanult, és így az egyetem végéig mindig a maximális ösztöndíjat kapta. Az étkezésre keveset költött, a hétvégi szórakozásokat változatlanul Feri finanszírozta, így volt olyan hónap, hogy több mint százezer forintot fizetett be a számlájára. Ehhez jött még a szülei havi ötvenezres átutalása, és nyaranta az ötszázezer forint keresete. Ruhát ritkán vásárolt, azt is az egyetem közelében lévő turkálóból.

Az egyetem végéig komolyabb kapcsolata nem volt. Az alkalmi szexpartnereken kívül egyetlen olyan kalandba sikerült belebonyolódnia a Balaton mellett, ami szépen indult, de két hét után csúfosan ért véget. Újdonsült barátjáról úgy tudta, hogy elvált, de amikor a feleség rajtakapta őket, kiderült, hogy partnere hazudott.

Feri közben letette a középfokú angol nyelvvizsgát, de továbbra is vett Évától különórákat, mert most már a felsőfokú vizsgára készült.

A tanítványainak köre viszont állandóan változott, de a kilépők helyére mindig gyorsan talált újakat. Már olyan komoly neve volt, hogy sorban álltak a tanításra váró diákok.

Feri barátnőjével, Annával nagyon megszerették egymást. Havonta általában két hétvégén együtt mentek a szombati bulikba, és minden nyáron együtt dolgoztak a megszokott panzióban. Ilyenkor bő két hónapig náluk lakott. És a délutáni Balaton parti pihenőjük idején sokat beszélgettek, nagyon jól megismerték egymást, olyanok lettek, mint két jó testvér. Közben folyamatosan évődve irigykedtek a másik adottságaira. Éva deréktól lefelé szeretett volna olyan lenni, mint barátnője, Anna meg Éva hajára, arcára, és mellére irigykedett.

A további évek gyorsan elteltek, év közben iskola, tanulás, angol tanítás, nyáron munka Balatonalmádiban.

A szex huszadrangú kérdés lett, sem energiája, sem ideje nem volt azon szomorkodni, hogy csak nagyritkán akad egy alkalmi partner. Ha mégis akadt véletlenül, hamar megszakadt a kapcsolatuk, mert Éva soha nem ért rá, hogy a barátságukat ápolja.